#9
Hát én sem érzem olyan erősnek a cikkben szereplő gondolatokat. Kicsit Marxék munkával kapcsolatos ambivalens gondolatai köszönnek vissza: a munka (célszerű, összetett, összehangolt, tervezett tevékenység) egyrészt kiemeli az embert az állatvilágból, másrészt meg is nyomorítja. Ez azért nem újdonság, tök mindegy, hogy egy rézbányában dolgozunk, egy XIX. szd-i szövőgyárban, vagy valami túldigatalizált munkahelyen.
Az emberiség mindig is válaszúton van, ez sem újdonság, mindig is teremtettünk olyan szituációt, ami hosszabb távon visszaeséshez, pusztuláshoz vezethetett volna.
A jelenkor kihívása, ahogy a cikk is jól látja nem azzal van összefüggésben, hogy egyszercsak öntudatra ébrednek a gépek. Ez egyszerűen nem lehetséges. Ezek a gépek legalább is nem képesek arra.
Arra viszont igen, hogy a mesterséges intelligencia olyan módon fejlesszen gépeket szolgáltatásokat, termékeket, amely a hozzájuk kapcsolódó függésünket folyamatosan növeli, azáltal, hogy egyre pontosabban fel lesznek térképezve azok az emberi fajra jellemző tulajdonságok, amelyek ezt lehetővé teszik. Akár elérkezhet olyan pont is, amikor ebből az ördögi körből nem tudunk kiszállni, egy tudat nélküli mechanizmus, a gépek csalnak bele egy ilyen globális függés csapdájába. Ez persze ebben az esetben a legrosszabb forgatókönyv, amelyek ugye általában nem valósulnak meg.
#9