A Szu-24 az minden, csak nem az A-10 "megfelelője". Az A-10 elsődlegesen CAS platform, a Szu-24 meg pont olyan mélységi (deep strike) csapásmérő, mint az F-111 volt. Hogy a rákba lenne egy M0.5 táján repülő részben páncélozott gép "megfelelője" egy variaszárnyas, szuperszonikus vadászbombázónak, ami anno terepkövető radarral éjszakai csapásmérésre lett tervezve. Szezon és fazon.
Ebben a 2. fejezetben olvashatsz a különféle gépek besorolásáról a II. vh-t követő időszakban.
A MANPAD része is téves. Nincs MANPAD aminek M3.0 lenne az égésvégi sebessége. A fenti anyag 169. oldalán találsz erre adatot. Az alkalmazása sem ennyire egyszerű a MANPAD-nak, linkelve van az anyagban, hogy meddig tart a Stingerrel célozni.
A MANPAD között is van n+1 fajta. Vannak igen fejlettek és zavarásnak jól ellenállóak, de még igen sok helyen szolgál régebbi technológia is. Nagyon függ, hogy ki ellen repül az A-10-es, ami azért elég rendesen meg van rakva infracsapdával és az A-10C-n már van körkörös MAWS lefedés.
SA-2 az nem MANPAD, az az Dvina/Volhov család, egy rohadt nagy radarvezérlésű rendszer volt. A szovjet-orosz SAM rendszerkről lista a fenti anyag 527. oldalán. Röviden a következően voltak a MANPAD-ok.
Tényleg melegen ajánlom az anyagot. Látszik, hogy érdekel a téma, ilyen olyan félinfókat tudsz, de azért bődületes tévedések is vannak a kommentedben. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.03.12. 11:00:48
#15