felemelő#31
"A torban és potrohban lévő idegdúcok szabályozzák a lábakat, a szárnyakat, farokrészt, annak a kis izmait. Köze nincs a feji dúcoknak hozzá, onnan csak infó jön,"
Valamikor nagyon-nagyon régen olvastam egy cikket, amikor még a holdjáró mozgásáról szólt a vita (kerekek, lánctalp vagy hat láb, mint a rovaroknál).
A hat lábon mozgó szerkezetet tartották elméletileg a legjobb megoldásnak, nem véletlen, hogy a természet így alakította.
Ugye három láb mindig stabilan megtartja atestet, három láb meg felemelhető és a nagyon egyenetlen, kiszámíthatatlan talajon kereshet stabil pontokat, és amikor stabil tartásba kerül, akkor letámaszt és a korábbi három láb felemelhető.
Termászetesen először (mindenki magából indul ki alapon) a központi agy által szabályzott rendszert próbálták, de ugye akkoriban a számítási kapacitások lényegesen alacsonyabbak voltak, és nem akart összejönni a dolog.
Erre a hat láb kapott hat kis komputert, ami csak a helyi érzékelők feldolgozásával és a lépések pozicionálásával foglalkozott (keresett stabil pozíciót a talajon, nagyjából azon a célterületen, ahol a központi agy meghatározott.
És a lábak egymással is kommunikáltak, kihagyva a központi agyat (tehermentesítve azt), hoiszen egymás között sokkal egyszerűbb szabályokkal, algoritmusokkal voltak képesek megvalósítani a célt.
Kicsit olyan ez, mint a mikroszervizek.
Egy nagy és összetett monolitikus rendszer, a mindent lemodellező nagy egység felbontva több egyszerű részfeladatot végző egységre, amik önmagukban könnyebben kivitelezhetőek, a kapcsolatuk szabályai adják meg az összetettséget.
Nem az első eset, hogy a természetet figyelve jó tervezési mintákat lehet ellesni :)
És az sem ritka, hogy a harminc negyven éve ismert dolgokat fedezzük fel ismét :)