• Csaba161
    #16
    Nos van olyan fizikai állandó, amelynek a mértékét ellenőrizni lehet, hogy változik-e az időben.

    De még előtte a fénysebességről, amiről azt szokták mondani, hogy a Michelson–Morley-kísérlet miatt állandó. Valójában azt mutatta ki a kísérlet, hogy a fénysebesség izotrop a téridőben. Ez sokkal fontosabb bizonyos elvi megfontolások esetében.

    Visszatérve az időben állandó és ellenőrizhető fizikai állandóhoz, az nem más, mint a Finomszerkezeti-állandó. Ez határozza meg pl. azt, hogy a Nap színképében lévő hidrogén vonalai milyen arányban helyezkednek el egymáshoz képest. Mivel ha elég messze, több milliárd fényévre lévő galaxist vizsgálunk, akkor a múltba is visszanézünk, így az ott látott színképvonalak (bár el vannak tolódva a vörös felé a nap színképéhez viszonyítva) ugyan azt az arányt adják, mint a helyben mértek. Bár volt olyan mérés, miszerint más volt a finomszerkezeti-állandó a múltban, a későbbi mérések nem igazolták ezt. Ma úgy tudjuk, hogy mérési hibán belül állandó az idők folyamán a finomszerkezeti-állandó.

    Mivel ez az állandó a fénysebesség és a Planck-állandó (meg az elektron töltésének) a kombinációja, emiatt két eset lehetséges, vagy mindkét előbbi mennyiség állandó, akárcsak a finomszerkezeti-állandó, vagy a két állandó nem állandó és az időben úgy változnak, hogy közben a kombinációjuk, a finomszerkezeti állandó állandó marad. Ez utóbbi kevésbé valószínű, mert mi is lenne az az ismeretlen fizikai folyamat, ami ezt okozná?

    (Az elektron töltésének a változása ugyancsak kizárható, mert ekkor az atomok és molekulák méretének az időben változnia kellett volna, ami a kémia teljes változását vonta volna maga után. Továbbá a töltés meg nem maradása sok egyéb – meg nem figyelt problémát is okozott volna, sokkal nagyobbakat, mint például az energia-megmaradás sérülése, amelyet ugyancsak kizárhatunk. Az energia-, az impulzus-, az impulzusmomentum- és a töltésmegmaradás olyan alapvetőbb dolgokból származnak – ahogy azt Emmy Noether bebizonyította –, amelyek sérülése esetén nem lesz érvényes a Lorentz-transzformáció, és így a relativitáselmélet sem.)