#81
Azért ebben a különbségben rendesen benne van, hogy ekkoriban a szoci országok gyak szétestek, Csehszlovákia osztódással szaporodott, Romániában forradalom volt, NDK megszűnt létezni, a SZU és Jugoszlávia szétesett. Az, hogy nálunk a rendszerváltás viszonylag csendesen zajlott le csak a szerencsének köszönhető inkább. Az Antal-kormány viszont a bénázás szuper attrakcióját mutatta be, még jó hogy egy taxisblokáddal megúsztuk, külpolitiai afférokba jobb nem is belegondolni. Nálunk is volt 30%-os infláció, meg amit akartunk. Mindennek a fő oka, hogy a tulajdonviszonyokat központilag és mondjuk út spontán megváltoztatták, lásd. spontán privatizáció, gyak vitt mindenki azt a gyárból, amit tudott (és ez többé kevésbé valahogy ma is így megy, vagy az emberek így képzelik el a kapitalizmust). Az a mélység, ahova ekkor a magyar gazdaság jutott, azért nem írható közvetlenül az előző szoci gazdasági rendszer hibáinak számlájára. Kínában ilyen dezintegráció viszont nem volt.
"Ezeket a munkakörülményeket még kelet-Európában sem vállalta volna fel senki, ahogy a pakisztáni vagy bangladesi órabérét sem akart senki ruhát varrni. Venni persze már mindenki olcsón akar."
Kínából átfuvarozni a terméket viszont nem olcsó. Ennek köszönhetően van ugye nálunk Audi, meg Opel, meg Merci gyár. Az élelmiszeripar legyalulásáról ne is beszéljünk, meg olyan szektorokról, amelyek szintén külföldi kézbe kerültek, de legalább még van némi termelés. Szal átlagban az a helyzet, hogy talán pont ott vagyunk mint most Kína.
A kérdés az inkább az, hogy hova a fenébe tűnt lassan 30 év!? Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2018.05.05. 02:09:28
#81