Skylake#4
Az egy alaptendencia, és egészen az ókorból származó dokumentumok vannak arról, hogy az idősebb generáció a fiatalabb generációkat hülyének, életképtelennek tartja, és azon panaszkodik, hogy mi lesz belőlük, és mi lesz a társadalmukkal. Mi lenne? Semmi, minden megy tovább a maga módján. Majd kijönnek belőle, megkopik, megfárad az újszerűsége, a generáció életében csökken a funkcionális fontossága, már csak attól, hogy idősödnek, éretebbé lesznek. Azt is látni kell, hogy amely igényt a Facebook brutálisan koncentráltan kielégit, mindig is megvolt bennünk, emberekben. Csak most jelentősen egyszerűbben kielégíthetők ezek a hajtóerők, szükségletek. Ebből él a cég most.
Csúnyán fogalmazva, technikai eszközök segítségével először az emberi történelem során a prolik számára most lehetővé válnak olyan önkifejezési módok használata, amely eddig a felső, felvilági- félvilági miliőkben voltak jelen, voltak megtalálhatók. Ez sem újdonság: a figyelem és prominencia megszerzésének ilyen jellegű, keveréssel, és folyamatos egymásra licitálással bőségesen jellemző változatai például jelen voltak a francia királyi udvarban - XVI. Lajos udari társadalma erről szólt, és ezt utánozták le más uralkodóházak, majd a nemesség az ancien regime utolsó korszakában. De még hogy! Az a kavarás, ami jelenlegi kulturánk által elfogadható és becsatornázott az elérhető technikai megoldás, jelen esetben a Facebook által, körülbelül sehol sincs ahhoz a promiencia, figyelem, és ezek eredményeként folyamatos társadalmi és gazdasági státuszcserékhez, ami az udvari társadalmakban megvolt! Elias nem túl könnyen olvasható, ilyen című könyve leírja ennek mértékét, dinamikáját.
Természetesen a "technikai" megoldások, a környezet, a szereplők akkor és ma nem említhetők egy lapon, de a rendszert mozgató alapvető attitűdök azonban nagyban hasonlók a két korszak között, és ez a lényeg szerintem. Mindezt szabályozza az adott kulturális erőtér: és a szabadosság, és erőforrás-pazarlás a státusz megteremtése érdekében az ancien regime elitje esetében messze nagyobb és turbulensebb volt, mint ami ma az átlagemberek számára elérhető, és kulturálisan elfogadható. Ezért azt gondolom, aggodalomra nincs különösebb ok: mindenki, kivétel nélkül ebből a generációból, egyénre szabottan tapasztalta meg, vagy fogja megtapasztalni, mennyire képes magánéletének szegmenseit felvilági-félvilági életformává tenni, melyek ennek a buktatói, mit ad személy szerint ez számukra, és mit kell ezért fizetni személyre szabottan önmagára értelmezve önbecsülés, önérzet, és egyéb, pszichológiai és szociálpszichológiai módon értelmezhető erőforrások tekintetében.