Nyilván nem az alapismeretekre gondolok, hanem kb. középiskola-felsőoktatás, amikor már szakirányokat tanítanak.
@cylontoaster:
A magolásnál többről van itt szó. Számtalanszor találkozom olyan fiatalokkal, akik tökéletesen értik, amit megtanítottak neki, csak azt képtelenek felfogni, hogy elmélet és gyakorlat között elméletileg ugyan nincs különbség, gyakorlatilag viszont van.
Kijön a srác az egyetemről óriási arccal, mert egy virtuális közegbe szocializálódott, amiben kitűnően helytállt és azt hiszi (mert ezt mantrázták neki), hogy mindent tud, ami fontos. Aztán nem érti, hogy a kitűnő eredményei dacára miért egy diploma nélküli szaki kapja az állást, aki már 10 éve a pályán van.
Persze a diplomásnak nagyobb az esélye, hogy egyszer majd tovább tud lépni az adott munkakörből, de ehhez előbb fel kell szednie azt a rutint, ami a szakinak is megvan, különben sosem lesz versenyképes a munkaerőpiacon és nem tud eredményt felmutatni, anélkül meg nincs továbblépés.
És innentől jön a pályakezdők vergődése, mert amit tanítottak nekik, az a legjobb esetben is csak évek-évtizedek múltán lesz hasznos a számukra, viszont nekik itt és most kellene megélniük a tudásukból, amire viszont egyáltalán nem készítették fel őket.
A munkák igen nagy része rutint, edzettséget kíván. Nem elég megérteni, hogy mit és hogyan kell csinálni, hanem sokat kell csinálni.
Nem csak a készség tárgyakkal van ez így, mint pl, a kreatív műfajok, hanem szinte mindennel. Ehhez az kell, hogy a tanulókat ne "tanítsák", hanem "edzék" a feladathoz.