• asgh
    #44
    A dolgozást meg előrébb.

    Ami igazán elavult, hogy az embert 25 éves koráig csak elméletekkel tömik, aztán kidobják az életbe és tanulhat mindent a kezdetektől, mert az absztrakt tudásával még akkor se megy semmire, ha amúgy jó iskolában, értelmes tananyagból tehetséges tanárok tanították.
    A pályakezdés mára 5-10 éven át tartó vergődéssé vált (nem csak nálunk, hanem a fejlett, nyugati országokban is), ami folyamatos létbizonytalanság érzettel párosul, amíg az ember lassan, fájdalmasan, sok vargabetűt végigjárva be nem dolgozza magát egy szakmába. Mire tehát működő egzisztenciával rendelkezik és pl. be meri vállalni a családalapítást már a 40-hez közelít.
    Az egészséges megoldás tehát az lenne, hogy az ember a munkája mellett lehetőséget kapjon, hogy folyamatosan fejlessze magát, hol gyakorlás (munka), hol tanulás (elmélet) által és mindent akkor, amikor éppen szüksége van rá.

    Ezt viszont csak úgy lehet megvalósítani, ha a cégek nem kizsigerelendő erőforrásként, hanem élő emberként tekintenének a munkavállalóikra.
    Jelenleg ugyanis a tudás alapú gazdaság és - azon belül különösen a robotizáció - egyik legkártékonyabb társadalmi hatása, hogy egyre kevesebbek dolgoznak egyre többet. Így akinek nincs munkája, az nyomorog, akinek van, annak meg ideje nincs, hogy élvezze a gyümölcseit.
    A megoldás az lenne, hogy ne kevesebben dolgozzanak, hanem többen kevesebb ideig, de ugyanannyi pénzért.
    Ezt pont a robotizáció teszi lehetővé. A robotizáció célja ugyanis a minőség javítása kellene, hogy legyen - azzal, hogy az agyrohasztó repetitív munkákat nem emberekkel végeztetik - és nem a gyártási költségek leszorítása.
    Ha a kétkezi melóst lecserélik robotra, azzal a mérnök feladatai nőnek és ha csak a gyártási költségek lebegnek a cégvezetés szeme előtt, akkor nyilván nem vesznek fel több drága mérnököt az olcsó melós helyett.
    Csakhogy ezzel a cégek valójában becsapják magukat, mert a 14 órázó mérnök nem termel több hasznot, mint amennyit még kipihent állapotban 4-5 óra alatt termelne, a fennmaradó időt igazából alibizéssel és / vagy hibák halmozásával tölti.

    Bill Gates ötletének tehát nagyon is komoly társadalmi és gazdasági haszna lenne, ha pl. felmentést kapnának a robotadó alól azok a cégek, akik nem hogy nem csökkentik, de növelik az alkalmazottaik létszámát.
    Így rá lehetne kényszeríteni a cégeket, hogy a robotizációt ne mint profitmaximalizáló, hanem mint minőségteremtő technológiát fogják fel.