Most jutott eszembe, hogy az egyik volt kolléganőm férje fuvarozó cégnél dolgozott itt németben. Nem kellett messze mennie, helyi cégeknek szállított teherautóval. Nem szerette, mert melója volt bőven, megvolt, hogy mit, hova és még aznap, csakhogy a kirakodás sokszor problémába ütközött, mert azt nem ő csinálta. És, ha a raktáros úgy döntött, hogy neki akkor most 1 órás kajaszünete van, akkor az ismerős várhatott. Inkább összepakoltak és hazamentek magyarba. A kolléganő úgyis elérte a nyugdíjt, a férje meg buszsofőr állást talált.
Amúgy a férj asztalosként dolgozott korábban, de ott sem volt az igazi. Főleg, hogy már nem volt fiatal és bútorokat cipelni már nem ment úgy, de azért küldték. Aztán jöttek a léhűtő újonc németek, akik még a biztit is kiverték nála.