Skylake#10
"Hogy rettegjünk. Hogy ÖNCENZURÁT alkalmazzunk minden nap, minden percben." Ne pörögj annyira túl, nyugodj már le.
Ha egy társadalom kommunikációjának jelentős részét egy újszerű és meghatározott formára helyezi át, és ez ma jelenleg a kék-fehér birodalom, akkor evidens és szükségszerű, hogy előbb-utóbb azok az elvek és szabályok (amelyeket vagy legitimnek tartunk, vagy nem, ez most mindegy), illetve ezek betartatását biztosító szervezeti / hatalmi működés is be fog oda szivárogni. És nem, nem azért, mert az európai gyíkember és kemtrél parancsnokság, vagy netán a newyork-telaviv tengely, esetleg a szürke ufonauták, vagy cserebogarak, és kaszáspókok, esetleg törppapa és a hupikék törpikék a háttérben ezt aljas módon szövetkezve elintézték. Semmi ilyenről sincs szó általában: a megoldás ennél sokkal egyszerűbb: amit sokan használnak, ott a megszokott társadalmi működések regulációs tényezői is megjelennek, előbb vagy utóbb, mert társadalmi működéssé bevett formájává válik,ahol a sok személy egymás melletti létének súrlódásait, kooperációkat szabályozni kívánják pontosan ők, akik részei ennek a kommunikációs és társadalmi rendszernek. Függetlenül attól, hogy mi személy szerint ezeket a szabályzótényezőket mennyire tartjuk elfogadhatónak.
Ha például valamilyen katasztrófahelyzet van, például túléltek jó páran egy repülőgéplezuhanást, egy félreeső helyen, a túlélők ők maguk is együtt fognak működni a helyzetük közös megoldásáért. Kialakulnak szerepek, pozíciók a csoportban, funkciók, feladatkörök, majd később értékek és normák. Azaz egy minitársadalmat hoznak létre. Közvetetten de alapjában ugyanez történik a Facebook-on, és annak vonatkozásában is. Az infrastruktúra és az összeszerveződés teljesen más, de a lényegi működés ugyanaz, mint bármely emberi csoport esetében.
Még egyszer mondom: én kizárólag technológiai tényezőről alkottam véleményt, kigúnyolva azt az ostobaságot, amikor ez az adott személy azt gondolta, hogy egy széles körben elterjedt kommunikációs médium esetében, ahol személy szerint beazonsítható, nem lehet utána nyúlni. Sajnos vagy nem sajnos, lehet, mert ez a kommunikációs médium mára annyira része a mindennapi életnek, hogy annak egyéb (rendvédelmi) tényezői is szóba kerülnek. Ennyi a történet.