fonak#16
Annak a rendszernek is megvannak az előnyei. Csak egyéni jelöltek vannak, a pártok nem nyomhatnak be a törvényhozásba listán olyan embereket, akik egyébként közutálatnak örvendenek, és sose választanák meg őket. Amerikában, amíg valaki az ország sorsába beleszóló politikus lesz, rengeteg szűrőn kell átmennie, először a saját pártjában (vannak ugyebár előválasztások is, ahol az adott párt regisztrált hívei demokratikusan döntenek arról, hogy kiből lehet jelölt, és nem fentről jelölik ki), aztán választásokon megmérettetve. Mert sem a demokrata, sem a republikánus párt nem olyan értelemben vett párt, mint amilyenek nálunk vannak. Nincs is igazából pártvezetés, pártfegyelem a nálunk ismert értelemben, ezek inkább politikai klubok, amelyekbe eléggé eltérő irányzatok is beleférnek.
A kongresszusban rendszeresek az átszavazások, ha egy képviselő vagy szenátor a helyi választói érdekei vagy nézetei miatt nem támogatja a saját pártját, simán leszavazza azt, amit az akart. Nálunk az ilyet egy-két eset után kizárnák a frakcióból meg a pártból is, aztán vagy átül az ellenoldalra, vagy függetlenként eltűnik a süllyesztőben.
Persze ettől még messze nem ideális a rendszer, a lobbiérdekek, a pénz hatalma sok mindent felülír, a fenti csak az ideális eset. Mindenesetre ott ez a rendszer működik, ez alakult ki szervesen, nálunk nyilván nem működne.