A matematikusnak, statisztikusnak készülő Finkelstein első nagy politikai tapasztalata Richard Nixon, azaz Tricky Dick 1968-as kampánya volt. Nixon főtanácsadója, John Ehrlichman hivatala elhagyása után nyíltan beszélt arról, hogy már a kampányban azon dolgoztak, hogy ellenérzéseket keltsenek a háborúellenes balosokkal és a feketékkel szemben. A fő üzenet elég egyszerű volt: a hippik füvet szívnak, a feketék meg heroinoznak.

„Ezzel teljesen összezavartuk őket. Letartóztattuk a vezetőiket, feloszlattuk a gyűléseiket, becsméreltük őket a hírekben estéről estére. Hogy tudtuk-e, hogy hazudunk a drogokról? Persze hogy tudtuk.”

Ismerős?

Ezek voltak a háború utáni amerikai politika legmocskosabb évei, ekkor tanulta ki a szakmát Finkelstein. Nixon 1972-es újraválasztási kampányában már pollsterként dolgozott, azaz közvéleménykutatások eredményeit elemezte, és segített célzott üzeneteket eljuttatni a választókhoz.

A Republikánus Pártban azzal csinálta meg magát, hogy 1976-ban kőkemény konzervatív kampánnyal visszarántotta a szakadék szélére sodródott Ronald Reagan karrierjét, és öt vesztes előválasztás után kis híján megfordította a meccset a másik republikánus elnökjelölttel, a Nixon-utód Gerald Forddal szemben. Merőben új módszer volt akkoriban, hogy minden lehetséges nyílt forrást felhasználva, door-to-door eszközöket is bevetve adatbázisokat építettek, és szinte név szerint ismerték a választókörzetek lakóit.

Ismerős?

Finkelstein a '90-es években szinte összes ügyfele – köztük New York állam magyar származású kormányzója, George Pataki – kommunikációjával a jellemzően fehér középosztály egzisztenciális félelmeit és a liberálisokat vette célba, és szinte mindig nyert.

Pragmatikus és sok tekintetben cinikus felfogását, ahogy az szinte egyetlen (2011-ben, Csehországban rögzített) nyilvános előadásából is kiderül, arra alapozta, hogy a választópolgárok alapvetően nem racionális, hanem ösztönös-érzelmi alapon hozzák politikai döntéseiket, a politikus dolga pedig nem más, mint valahogy túljárni az eszükön.

„Mondj előbb igazat, hogy aztán elhigyjék, ha kamuzol” – szólt egyik tételmondata, utalva arra, hogy a választó bizalmának elnyerésére kulcskérdés.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott 2008. áprilisi távirat szerint Orbán azt mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének, hogy "hagyják figyelmen kívül, amit mond" a kampányban. "Ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól"

Amikor a meleg Finkelstein a homofób Helms oldalán dolgozott, Orbán Viktor éppen jobboldali-konzervatív pártot faragott az addig liberális Fideszből. Egyikük sem meggyőződésből cselekedett, az ideológiákra mindketten pragmatikusan, hatalmi eszközként tekintettek.

A „cost-benefit” logika, a politikai kockázatok minimalizálása korábban is jellemezte Orbán politikáját, de Finkelstein mellett ez a megközelítés egyeduralkodóvá vált: elmaradtak az „idegenbeli” Orbán-interjúk, miniszterelnöki viták; a kormányfő csak hermetikusan védett környezetben nyilatkozik, kerül minden lehetőséget, amiben improvizációra kényszerülhetne. A Parlamentben az azonnali kérdések órájára pedig részletes taktikával készül.
---
Orbán és a Fidesz minden mozdulatából Finkelstein háttérmunkája cseng vissza.