MasterMason#249
Realista ember vagyok, és nem egy elképzelt világban élek, hanem látom és értem magam körül a világot. Látom azt, hogy a legbékésebb legszelídebb élőlények, mint a pl a nagyon aranyos szőrös kis nyúl, gyakorlatilag prédaként éli életét.
Nyilván ha valakinek olyan képességei lennének, hogy képes lett volna teremteni az élőlényeket, akkor teremthette volna úgy is, hogy ne kelljen egymást megenniük. Mondjuk a napfényből táplálkozhatnának. Na most ezzel szemben semmiféle könyörület a természetben nincs, az erősebb megeszi a gyengébbet, a fennmaradásért és táplálékért sokuknak ölniük kell. Vagy megöli és megeszi a másikat, vagy ő pusztul el.
Abban sem hiszek, hogy valaha létezhetett vagy valaha majd létezhet 100%-ban bűntől mentes társadalom és vagy élet, ezek utópiák.
Ami pedig a feltámadást illeti, hát nézd, nem hiszem, hogy nagy feláldozás lenne úgy a halálba menni másokért, ha tudod, hogy feltámadsz. Az az önfeláldozás, ha úgy kockáztatod az életed másokért, ha tudod, hogy ott vége van mindennek.
Nyilván a családjáért az ember képes lehet feláldozni önmagát, de azért, hogy mások bűne semmissé váljon a te szenvedésed által, hát arról szó sem lehet.