Irasidus#44
Tévedsz. A szög megtartása sokkal nehezebb a harang alakú űrhajóknál: a formalyukból adódóan (mint a Keljfeljancsi), mindig ugyanúgy lépnek be a légkörbe. Túl sok macera nincs vele, viszont a szög megtartása a belépés során ráható erők miatt, a fúvókáknak állandóan meg kell tartani a szöget. Ez bonyolult számítósokat igényel a másodperc tört része alatt, erre egy ember képtelen. Sokkal veszélyesebb mint a harang alakú űrhajónál. Szerinted ez sokkal veszélyesebb? Az űrsiklók belépőélei nem erre voltak tervezve, sem a manőverező egységei. Nem tudom, honnan veszed, hogy alkalmas lett volna erre, de jó lenen, ha nem csak a levegőbe beszélnél, valami link?
Ja igen, itt egy idézet az űrsiklók légkörbe lépéséről:
"A légkörbe való visszatéréshez a parancsnok és a pilóta a pályáról történő letéréshez szükséges fékező helyzetbe állítja a gépet: ilyenkor az űrrepülőgép farokrésze kerül a haladás irányába, és az alja a világűr felé. Ezután három percig járatják az űrrepülő földkörüli manőverező hajtóműveit a keringéssel ellentétes irányba, így az űrrepülő sebessége lecsökken, ezáltal az űrrepülő magassága is csökkenni kezd. Az egész műveletet – a futóművek kiengedésének és a landolás kivételével – számítógép vezérli, bár a kézi vezérlés lehetősége adott. Körülbelül 120 km-es magasságban éri el az űrrepülő a légkör sűrűbb rétegét, nagyjából huszonötszörös hangsebességgel. Az űrrepülőgép orra 40 fokos szögben megemelkedik és így érkezik a légkörbe, aminek során a hővédőpajzs több mint 1500 °C hőmérsékletűre hevül fel. Hogy megfelelő mértékben lelassuljon, az ereszkedés során egy elnyújtott „S”-kanyart is leír, körülbelül 70-80 fokos dőlésszöggel."