Szefmester#16
Én is hazudtam már.. nem azt mondom hogy soha. De kissé más dolog az hogy ha odajön hozzád egy kétes alak és a pontos időt kérdezgeti (egy olyan környéken ahol pár méterre van nyilvános és működő óra is) és meg akarná becsülni a karórád/telefonod értékét. Annak nyilván azt mondom hogy nincs nálam semmi, és nem érdekel ha tudja hogy a képébe hazudtam. nem ismerem, nekem ő senkim. De a haverjaimnak nem szokásom hazudozni, ha téves infót kapok máshonnan és osztom meg velük akkor majd jön a bocsánatkérés, ha valami nem dicsőítendő akkor nem mondom el nekik, csak akiről tudom hogy nem fog lenézni miatta. nem vagyok érdekhaver, és már nincsenek is érdekhaverjaim.
Nekem ha valaki véletlen árt az megbocsájtható (legyen az hazugság vagy tett), ha viszont szándékosan előre átgondoltan teszi ezt akkor az viszont visszakapja. pláne ha nekem abból bármi hátrányom származott.
Főnökeimnek sem szoktam hazudni munkával kapcsolatban, nincs értelme. ha akarja akkor utánanéz vagy rákérdez másnál. Ahol a munkának látszata van ott nem tudsz hazudni. Ha pedig megpróbálsz, és bebukod, akkor sejtheted hogy a főnököd nem a te prémiumod fogja megnövelni ha lehetősége adódik rá.
Ha pedig a hazudozást már életvitel szintjén folytatja, és nincs ember akinek ne hazudna, még úgy is hogy két perc alatt bebukhatja a dolgot ha utánanéznek, az bizony már mentálisan beteg. Nem is kicsit. Ennél csak az a rosszabb ha karizmatikus személy és befolyást szerez mások felett mert azok nem néznek utána a dolgaiknak. Láttam én már kapcsolatot széthullani azért mert telebeszélték a fejeket és egymásnak ugrasztotta a feleket.