-
bvalek #48 Esélyük se volt megkeresztelkedni, így szabály szerint automatikusan a pokolba kerültek.
Ezt honnan vetted? Mégis melyik vallásnak ez a szabálya? Mert a katolikusnak biztosan nem. Az Egyház azt tanítja, hogy minden ember kapott rá esély, hogy üdvözüljön.
A keresztségnek három lehetséges formája van, vízkeresztség, vágykeresztség, és vérkeresztség. Vízzel keresztelés gondolom ismerös, a vágykeresztségben olyan emberek részesülhetnek, akik sose hallották Jézus tanítását, de a lelkiismeretüket követve jó emberekként élik le az életüket, erre mondja az Egyház azt, hogy a szívükben ismerik Istent. A vérkeresztség olyanokra vonatkozik, akiket a hit miatt gyilkolnak meg, pl. ha annak idején egy pogány római az életét adta hogy megvédje az ártatlanul üldözött keresztényeket, de 20. századi példa is van böven, föleg a Szovjetunióból...
De persze csak mert a fejedre öntötték a vizet kisbaba korodban, nem mész automatikusan a menybe, ahhoz jó emberként is kell ám élned...
De mennyi őslakos pusztult el?
Sok. A vérszomjas hódító spanyolok gyilkolták le öket, és ez miatt szembe kerültek a Katolikus Egyházzal.
Történelmi tény, hogy a pápaság közbeavatkozása akadályozta meg az indiánok automatikus rabszolgává minösítését (a protestáns angolszászok persze tojtak a pápára, öket semmi sem tartotta vissza attól, hogy a négereket faji alapon örökös rabszolgákká tegyék). De elég ha összehasonlítod a latin-amerikai és az észak-amerikai országokban az öslakosság részarányát, pl. Perunak 60%-a indián, az USA-nak viszont a 0.3%-a...
Történelmi tény, hogy a Dominikánus Rend mentett meg rengeteg azték szöveget az elégetéstöl, spanyolra fordítottak rengeteget, az azték írásra vonatkozó elsö kutatások dominikánusoktól származnak. Ha ezek a szerzetesek nincsenek, ma semmit sem tudnánk a kultúrájukról.
De azért az azték kultúra sem volt mentes a "hibáktól", gondolom az ellen nincs kifogásod, hogy a hódítók leszoktatták öket az évente több mint 50 ezres emberáldozat bemutatásáról...
Hogy mi van az ószövetségben, azt neked kellene megnézned.
Megnéztem, 46 változatos irodalmi müfajú könyv van benne:
- Például modern értelemben vett történelemkönyv, mint a Makkabeusok elsö könyve, melyet a hellenisztikus történetírói tradícióban írtak. Ezt nyugodtan lehet szó szerint olvasni, nincsenek benne irodalmi fogások, csak száraz tények (az újszövetségben ilyen az Apostolok Cselekedetei, valamint az Evangéliumok a rokon hellenisztikus életrajzi müfajba tartoznak, mely történelmi kontextusban egy szemely életére fókuszál).
- Vagy krónikák, mint a Királyok Könyvei vagy maguk a Krónikák, melyek történelmi esemélyeket írnak le, olyan stílusban mint a mi középkori krónikáink, szóval valós eseményeket elbeszélö költöi müfaj. Szóval nem kell csodálkozni, amikor a Filiszteusokat egy szálig kiírtják, és a következö oldalon már megint Jeruzsálemet ostromolják...
- A Zsoltárok, az Énekek Éneke, a Siralmak verses költemények amiket recitáltak vagy énekeltek, ez nyilván más kategória.
- Van benne apokaliptikus irodalom, mint Dániel könyve, amit NEM szabad összekeverni a próféciákkal. Ez a müfaj ma már nem létezik, a müfaji fogásai nem mind ismertek, ezért ezt szokták a leggyakrabban félreérteni (az újszövetségböl a Jelenések könyve szokott leginkább a szektások áldozatául esni).
- Ha az ószövetségben prófécia van, az rendszerint egyszerü, tömondatos és lényegretörö. Pl. Izaiás próféta ír ilyeneket, hogy a szüz fiút fog szülni Betlehemben. A nostradamusi ködösítés nem a Biblia stílusa...
- Vannak benne filozófiai, erkölcstani eszmefuttatások is, mint a Prédikátor Könyve, vagy Sirák Fiának könyve.
- Vannak benne tanmesék, mint Jób könyve, Jónás és a cethal, vagy Tóbiás könyve, akik fiktív személyek, többé-kevésbé valós történelmi környezetbe ágyazva. Ez olyasmi mint pl. Jézus példabeszédei, a tékozló fiú vagy az irgalmas szamaritánus sem voltak valós személyek.
- Vannak benne elöírások, mint a mózesi törvények, de ezek megint csak nem egyszerüenen jogi szövegek... ezek is félreértések áldozatául szoktak esni, mert a kultúrális környezet, és ennek az irodalmi müfajnak a kifejezésmódja szintén kihaltak mára.
- Valamint van a legelején a Teremtés könyve, mely önmagában is több rövid könyvböl állt össze. Egy verses költeménnyel kezdödik a világ teremtéséröl (ami nem esemélyleírás, még a Biblia is kijelenti más helyen, hogy nem hatnapos teremtés volt), hanem fontos tanulságai vannak. Elsösorban az, hogy a Nap és a Hold nem imádandó istenek, hanem olyan természetes dolgok, mint a sziklák. A Vízözön vagy a Bábel tornyának története valószínüleg valós hátterü geológiai eseményt beszél el fiktív szereplökkel. A történelemelötti mítoszok már csak ilyenek, könnyebb megjegyezni, és szájhagyomány alapján tovább adni, ha dramatizálva van. Ez természetesen nem volt le semmi a mondanivalójának értékéböl, csak józan ésszel kell olvasni...
Pedig amit leírtam, hogy az ókori izraelről vallási iratokon kívül más írásos forrás nincs, még az elvileg vele szoros kapcsolatban lévő egyiptomban sincs, azt a SZTE történelem szakán tanítják.
Ezért nem csak az SZTE történelem szakán buktatnának meg téged. Eleve aki ilyen sommásan egy kalap alá veszi a birák korát, a királyok korát, azon belül a két állam korát, és a babiloni fogság utáni kort, arról nehezen tudom elképzelni, hogy tájékozottan nyilatkozik.
A palesztínába beköltözött zsidó törzsek nyilván nem egyböl közös államot alapítottak, ezt a régészeti leletek is tanusítják, de még a bibliai Birák könyve is megemlékezik róla. A klasszikus izraeli királyság mindössze néhány évtizedig létezett, Saul, Dávid és Salamon uralkodásának idején, de erröl szintén megemlékezik a Biblia... a két királyság koráról böven vannak külsö írásos források, föleg mivel a déli Júdea többnyire egyiptomi befolyás alatt volt, míg az északi Izrael babiloni befolyás alatt állt. Aztán jött a babiloni fogság, amire böven van régészeti bizonyíték, mivel a babiloniak lerombolták a városokat, és az ilyen rétegekben sok lelet szokott megmaradni, de babiloni iratok is tanúskodnak róla, a Bibliáról nem is beszélve... a hazatérés utáni Izrael pedig már egy egész más történet, arról már a görögök is írnak böségesen.