• NEXUS6 #26
    Igen ezt hívják kommunizmusnak.

    A gond viszont az, hogy ilyen társadalom akár most is lehetne. Hiszen mondhatni az a lényeg, (Marx után szabadon), hogy senkinek ne kelljen azért megrövidíteni az életét, mert hogy részt vesz a társadalom újratermelésében. Egyik embernek ne kelljen azért meghalnia, hogy a másik élhessen. Mert amíg kevés volt a kaja,a termék, addig kb erről volt szó.
    A gépesített, kemikalizált mezőgazdaság elterjedése óta, úgy a múlt század 40-es éveitől a nyugati társadalmak elérték azt a szintet, hogy folyamatosan annyit termeljenek, ami minden egyes állampolgárnak elvileg elég kaját biztosít, a közegészségügy bevezetésével pedig eltűntek a népbetegségek is.
    Király!

    Fenét, mert Marxék egy anarchisztikus utópiában gondolkodtak, ami sajna elég kidolgozatlan volt, és amit Lenin elvtársék azért elég rendesen a saját szájuk íze szerint értelmeztek. A szabadság és a kreativitás hona helyett pedig megvalósítottak valami állammonopolista berendezkedést, amit viccesen elneveztek szocializmusnak, esetleg kommunizmusnak.

    A gond ugyan is az, hogy a termékek (és termék alatt most a lehető legszélesebb kategóriát értem) többségének előállítása megköveteli a munkamegosztást, azt hogy pontosan időzített, emberekből álló "gépeket", szervezeteket hozzunk létre. Mert teszem azt robotizáljuk a termelést a kreatív munka kivételével, de a kedves tervező meg nem akar bejönni, mert xar kedve van, vagy menszesze és különben is mindenki kapja be. A termelés meg leáll.
    Vagy jön egy katasztrófa, ne adj isten egy háború, mert ugye történelmi tény, hogy a magasabb technológiával nem igazán jár együtt a magasabb erkölcs is, akkor a sok kreatív egyedülálló roppant boldog emberke, mit is fog csinálni? Mondjuk intenzíven sopánkodik, ami viszont nem egy hatékony problémamegoldási módszer.

    Sokkal inkább az tűnik valószerűnek, szerintem, hogy a jövő társadalma nem lesz sokkal másabb, mint a mai. Sőt esetleg még forradalom sem kell ahhoz, hogy oda elérjünk. Lesz ugyan így, mint most egy közfeladatokat ellátó állami szektor (közegészségügy, közbiztonság, közlekedés, oktatás, katasztrófa- és honvédelem, stb) lesz egy versenyszféra, ahol az olyan termékeket állítják elő, ami jelentős munkamegosztást, tervezést igényel, meg lesz egy nagyon erős civilszféra, ahol kreatívkodhat az ember kedvére, családot alapíthat főállásban, meg kommunákban keresheti az életértelmét, vagy várhatja a világvégét kedve szerint.
    Ami most nincs az az a szabadság, hogy a 3 szféra között belátásod és szabad akaratod szerint bármikor választhass!

    Ez is lehetne már akár ma is, és a skandináv országokban, vagy Németországban már kezdik pedzegetni az alanyi jogon járó alapjövedelmet, ami mindenkinek bármikor jár. Mint egy 0 évtől járó minimál nyugdíj. Ez adna egy egzisztenciális alapot arra, hogy akkor és olyan feltételekkel csatlakozz akármelyik szférához, amikor te úgy érzed felkészültél rá.
    És kb ennyi.