vumbi#52
Az a rendszer mukodik jelenleg amit itt irsz. Ennek a mellektermeke az, amit #48-nal leirtal.
Ezert kerdeztem, hogy mi az amit valtoztatnal.
Nekem az az arulkodo hogy, a tanarkepzes es a kutatokepzes kozti kulonbseget szinte az teszi egyedul, hogy a tanaroknak vannak oktatasmodszertani oraik.
A kutatoknak nincsenek. Es szerintem ez okozza, hogy sokan nincsenek kepben - nem tudjak mire szamithatnak, mit jelent az amit elvarnak toluk - amikor elkezdik a PhD-t. Amit tanulsz a PhD alatt azta sajat tapasztalatod, mentoroddal, kollegakkal valo beszelgetesek soran tanulod meg. Mikozben az egeszet bele lehetne suriteni egy 100 oldalas konyvbe. Ami sokaknak segitene. Egy kutatas folyamata, a tervestol, elokiserletektol, a palyazti penzek szerezesen at a kutatasi terve kiviteklezesig es a publikalas folyamataval bezaroan. Ezek jol leirhato dolgok (a kutasi resz kivetelevel, ami sokszor megy at troubleshooting-ba), nem lehetetlen leadni egy feleves kurzus alatt.
Emellett a kutatokat, ahogy te is irtad, kutatasra kellene tanitani elsosorban, mert az az elmelet amit munkad soran felhasznalsz, olyan tavol van az egyetemi anayagtol, mint Mako Jeruzalemtol. Persze fontos az elmelet, es jelenleg is vannak gyakorlatok, amik jok valamire, de leginkabb rohogesre.
En tobb szakot vezetnek be, max 30-as letszammal, nem kevernem az okologiat, antropologiat, elattant, molekularis biologiat egymassal. Tobb szak jobb specializaciot, kompaktabb tantervet, tobb tanar - diak interakciot, es tobb idot adna kutatasra, mar a kezdetektol, kotelezo jelleggel.