halgatyó#57
Néhány kétely felmerül a témával kapcsi:
-- A Földön mindenütt azonosak a titán izotóp arányok?
Nem egyszerű dologról van szó. A Brookhaven NL honlapjáról évekkel ezelőtt lementettem majdnem minden elem "Nuclear Wallet Card"-ját, ez alapján a titán stabil izotópjai a következők:
46-os: 8,25% , 47-es: 7,44% , 48-as: 73,72% , 49-es: 5,41% , 50-es: 5,18%.
A többi titán izotóp radioaktív, a leghosszabb felezési idejű a 44-es tömegszámú, 60 évvel, tehát a természetben nincs.
Ne feledjük, hogy a szilárd földkéreg folyamatosan benyomul a köpenybe (kb. 700 km-ig, a szudukciós zónákban), továbbá a nagy pajzsvulkánok alatt állítólag több ezer km mélyről feljövő magma feláramlások vannak, vagyis a kéreg és az alatta található anyagok lassan átkeverednek, ha jól értem.
-- A meteoritok (vagyis a Föld felszínére lejutott, erősen átalakult meteor darabok) jelentős része a Naptól igen messziről jött, leginkább nem azonosítható helyről.
Nem biztos, hogy a titán izotópok aránya ezekben erős bizonyíték. Legfeljebb egy ráutaló adat lehet szerintem.
-- Az, hogy a Hold felszíne pont olyan izotóparányt mutat, mint a Földé, inkább a másik elméletet támasztja alá, vagyis hogy a Hold tényleg a Földből szakadt ki.
A Föld környezetében (úgyértem a Jupiter páéyán belül) kialakult belső bolygók izotóparánya miért ne hasonlítana egymásra?
Nagyon érdekes lesz a Mars (és később a Vénusz, Merkur) kőzeteinek ilyenirányú vizsgálata, ettől nem vagyunk messze.