Pék szakma szépségei, rejtelmei.
-
#14
Én régen (még a 80-as évek elején, Körmend, Mónus Illés utca, ma már csak az épület van meg) két suli között lenyomtam 3 hónapot egy pékségben. Kézi vetésű kemencék voltak (2*2), csak a dagasztás ment géppel.
Volt olyan, hogy szombat éjfélkör elkezdtünk dolgozni és délután 1-ig nyomtuk mint az állat. A ~13 óra alatt 98q (igen, 98 mázsa kézzel) kenyeret sütöttünk. Mindezt négyen. A belem kilógott a fülemen :D
De így visszagondolva nem volt rossz. A frissen sült pékáru illata meg isteni! Na meg a friss, még meleg kenyér íze is. Mondjuk annyiban más volt mint a mostani, hogy nagyon odafigyeltek a minőségre. Az a kenyér kenyér volt, nem ilyen felfújt szar mint amiket most lehet kapni sok üzletben. Azt hiszem ha mi ilyen kenyereket sütöttünk volna, akkor az öreg Ketyera (ez volt a beceneve a"főfő" péknek) szilánkosra tördelte volna a kezünket.
Szerintem jó szakma, semmivel sem rosszabb mint akármi más.
Ráadásul enni mindig kell!