• Molnibalage
    #26
    <i>Egy B-2 bombázás megtervezése kivitelezése, jó pár nap, azon kívül tartok tőle, hogy a költségei is magasabbak.</i>

    Mitől lenne jópár nap? Ha már a hadműveleti térséghez közelebb van és nem USA-ból repülnek, akor 8-9 óra ut legfeljebb a célig. A parncskiadástól számolva a komoly légierők 24 óra alatt reagálnak békeidően is. Lásd Líbai. Magasabb készültség esetén gyak. 'azonnal' lehet indulni, ha a gépeket erre felkészítik. A '80-as években a 'hotstaros" B-1 bombázok a riasztás követi 2 percen berül már gurultak.

    <i>Egy ballisztikus rakétával történt csapásmérés meg nem hiszem hogy preciziósnak lenne tekinthető, több száz méteres szórás van. </i>

    Végfázis nélküli MIII. CEP értéke állítóleg 100 méter vagy kicsivel alatt van, ~10000 km-es indítási távolságnál. Szó se róla, a Siatagi Vihar alatt a 18 ezer lábról az F-1C gépek 200 lábas CEP értékkel dobátk az Mk-84 tököt. Ez 60 méter.
    Végfázisos vezérlés kivívása a nagy torlónyomás, rezgés- és hőterhelés.

    A baj az, amit számtalanszor leírtam. Az, hogy egy közeledő ballisztikus rakéta orrában atomtöltet van vagy sem, azt nem mondja meg senki.

    Viszont egy ilyen hiperszónikus vacakról alapvetően ezt lehet feltéttelezni, és innentől fogva, ha nem feldírítő, akkor nehéz eldönteni, hogy miként kezeld.

    Külön érdekessége az, hogy ha képes a pályamasságot egyetlen repüléssel dinamikuis változtatni, akkor a műholdaknál rugalmasabb lehet. Ugyanis azok mikor "beszúrnak" és lentebb jönnek, zabálják a hajtóanyagot. Ha ez meg tudja tennni, hogy +200 km-en utazik a cél felé és ott lejön a Kármán volna közelébe, akkor brutáljó felbontással tud fényképezni. Elvben nem számít légtérsértésnek ez, mert nem aerodinamikai elvben repülne, tehát nem repülőgép. Az világűr meg már nem tartozik az adott ország légteréhez. A kéréds az, hogy ki mit fogad el a világűr határának...