#27
A kultúráltabb alatt egy csomó dolgot értek. Az egyik ugye, hogy kevesbé terheli meg a környezetét radioaktivitás szempontjából. A NERVA, nuclear thermal rakéták elég dúrva jószágok, olyan anyagokra, ötvözetekre van szükség hozzájuk, amelyek ma is a technológiánk végét jelentik, és ebből következően jelentősen nagyobb kockázatot hordoznak magukban. Ugyan úgy arra vannak tervezve, mint a jelenlegi kémiai rakétáink, hogy rövid idő alatt nagy tolóerőt biztosítsanak, ami olyat is jelent, hogy működésük alatt nagy energia koncentrálódik bennük. Meghibásodás esetén ez az energia nem csak a hajtóművet, de nagy valószínűséggel az egész űrhajót is megsemmisítheti.
A VASIMR rendszer esetén ugyan ki kéne fejleszteni egy nagy teljesítményű, elektromos energia ellátást biztosító nukleáris reaktort is, de ezek azért jóval kevésbé szélsőséges paraméterek között üzemelnek, mint a NERVA reaktora.
A rövidebb repülési idő nem csak azt jelentené, hogy az utasok kevesebb ideig unatkoznak, nem játszanak valóságsót, nem mennek egymás agyára.
Egyrészt egyéb egészségügyi, életfenntartó rendszerekhez kapcsolódó hozadéka lenne.
Rögtön első a sugárzás, amennyivel rövidebb ideig tart, annyival kevesebbet kapnak ugye. Rövidebb út, azt is jelenti, hogy az űrhajósok, mind a Marson, mind hazaérkezésük után jobb kondícióban vannak. Nincs csontritkulásuk, izomsorvadásuk, vérkeringési problémáik, ami egy 1-2 éves, főleg súlytalanságban eltöltendő utazáskor felléphet. Persze lehet mesterséges gravitációt is létrehozni forgatással, de ez megint csak bonyolultabbá teszi a szerkezetet, növeli a tömeget, ahogy a komolyabb életfenntartó rendszerek is. A 600 t VASIMR konfig szerintem tartalmazza a misszió teljes "anyagszükségletét" és nem kell 3 rakétát küldeni, mint a belinkelt nuclear thermal rakétára épülő tanulmányban.
Jogos, hogy a legkedvezőbb helyzetben történő indítás jelent 39 napos utatat, de akár még ezenkívül egy hosszabb cargo út is belefér és még mindig nagyjából 1 éven belül vagyunk.
Én is mondjuk a Föld/LEO kapacitás jelenlegi hiányát, vagy a szállítás magas költségét látom az űrszektor fejlődésének legnagyobb gátjaként. Ennek megoldása lett volna a NASA legnagyobb feladata az elmúlt 40 évben. Nem jött össze.
A magán szektor azonban úgy tűnik, rendesen magára talált, de még több állami megrendelés kéne. A SpaceX Falcon heavy-jével is vagy 10 indítás kellene egy ilyen Mars űrhajó összeállításához, de akkor ez egy fix megrendelés lenne, biztosítaná a cég létét, a szükséges további fejlesztések fedezetét. És persze hozzátéve, hogy a jelenlegi áraikon számolva a teljes felcuccolást elvégeznék annyiért, mint amennyibe 1 űrrepülőgép küldetés került, az az 1-2 mrd $.
Van itt képesség, de ha nincs nagy állami projekt, nincs biztos megrendelés, amibe az egyéb magáncégek is berakják a saját kis igényeiket, akkor a szállítókapacitás kiépítése, fenntartása sem éri meg.
A Mars út, a Hold bázis kiépítése ilyen lehetne. Mert ha az amcsik, vagy egy nemzetközi szervezet nem rak 5-10 mrd $-t az elkövetkező 1-2 évtizedben ezekbe a szállítási kapacitást biztosító cégekbe a megrendelések által, akkor 1-2 évtized múlva is pont itt fogunk tartani.
#27