Sajnos nincsenek pontos forrásaink arról, hogy ki, kik és mikor alapították meg először ezt a bérgyilkos „szektát”, egyesek Hasan bin Sabaht-hoz kötik, mások pedig azt állítják, hogy már a 9. század elejétől létezett a rend. Persze, ha belegondolunk abba, hogy az Iszlám mikor kezdett el terjeszkedni, akkor talán reális is lenne a 9. századra helyezni, ugyanis már ebből az időből is származik olyan említés és történet melyek kísértetiesen hasonlítanak a 11. századi gyilkosságokra amelyet a rend tagjai követtek el. Valójában, ami a történészek által elfogadott álláspont az a Hasan-elmélet, mely a következőt boncolgatja.

Kezdetben a rendet nizariánusoknak nevezték. A céljuk az volt, hogy Nizar al Tayyib herceget az egyiptomi kalifátus trónjára emeljék. Úgy gondolták, hogy a herceg nem más, mint Izmael próféta egy csodálatos reinkarnációja. A rend terve, támogatás hiányában hamar kudarcot vallott majd kettévált. Az egyik csoport imámja nekilátott, hogy előkészüljön al-Mahdi, a jövendölés szerinti apokaliptikus kiválasztott érkezésére. Ez a csoport lett a későbbiekben kialakuló Asszasszin rend, hiszen ők bármikor megszeghették shari’ah Koránba lefektetett szent törvényeit mely az egész társadalmat befolyásolta. Nem tiltották az alkohol fogyasztását, továbbá a Szent Háború nevében bárkit meggyilkolhattak. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az ortodox iszlám hatóságok hitehagyottnak nyilvánítsák őket. A közösségre hamar rányomták az eretnek (Mulehet) stigmát, majd üldözötté váltak. Közülük emelkedett ki egy fiatalember, aki a történetírók szerint végtelenül művelt volt, és jártas a tudományok terén, ez a fiatal nem volt más, mint a már sokat említett Hasan Bin Sabaht, vagy ahogy a korabeli történetírók említik, Hassan-i Sabbah. Fiatal korában áttért a síita hitre majd később a Iszfahánban a szeldzsuk hatalom elleni fegyveres felkelésre bíztatta az embereket, és iszmáilita tanokat terjesztett a szunnita lakosságban. Hassannak nemsokára távoznia kellett a városból. Bolyongásai során folyamatosan terjesztette hitét, és látomásait, mellyel próbálta a népet fellázítani a szunnita hatalom ellen. Idővel követői is akadtak szép számmal, majd hamarosan megfogalmazódott bennük a letelepülés szükségessége.

Alamut (1095) – A sólyomfészek

Hassan hosszas vándorlás után ráakadt Alamut erődjére, mely már 200 éve romokból és kőhalmazból állt. A legendás hely a mai Iránban az Elburz hegységben található, 2100 méter magasan. Valaha még Hassan előtt egy hatalmas vár állott ott. A hegy és a környezet adta lehetőség miatt gondolta, hogy tökéletes arra, hogy innen irányítsa népét és követőit a szunnita uralom ellen. Hassan szisztematikusan építette újjá az erődöt, először felépítette ismét a várat majd helyrehozta a völgyben található öntözőrendszert és számos fát ültetett. A vár alatti völgy „maga volt a paradicsom” ahogy a korabeli utazók írták. A várhoz egy legenda kapcsolódik. Az egyik azt írja le, hogy Hassan 3000 aranyért akarta megvenni a tartomány urától, de Ő semmiképpen nem akarta eladni a titokzatos utazónak majd felajánlotta, hogy akkora részt ad neki a hegyből amekkorát körbe tud keríteni egy tehénből hasított bőrrel. Hassan levágott egy tehenet majd állítólag olyan vékonyra vágta a bőrt mely pont körbeérte a hegyet így a tartomány gazdája állta a szavát és átadta a területet Hassannak. A történészek persze jogosan cáfolják ezt a legendát. Ők úgy gondolják, hogy kemény harcok árán jutott hozzá a területhez Hassan. Későbbiekben Alamut vált a birodalom központjává.

A Birodalom

Hassan állami keretek között gyorsan felépítette a „város” hitelveit melyek a régi nazariánus elveken alapultak. Ennek következtében a mai iraki és szíriai hívők csatlakoztak is birodalmához. Saját pozícióját megerősítve kinyilatkoztatta az sia egyik alapelvét, miszerint egy népnek mindig szüksége van egy „Istentől irányadó tanítómesterre”. Ezt követően kijelentette, hogy ennek a mozgalomnak egyetlen hiteles vezetője csak Ő lehet. Nem sokkal később, fiatal tanítványait kiküldte a szunnita birodalomba, hogy végezzenek az általa kijelölt személyekkel. Ettől kezdve ellenségei a mozgalmát többé nem nizariánusoknak nevezték, hanem Asszasszinoknak. Érdekes azt fejtegetni, hogy honnan jött a név, illetve ki ragasztotta rájuk. Valószínűleg, a szunniták gúnyolták őket először „hasisszívóknak” ahogy Marco Polo is leírja, de nyersfordítás szerint a síiták úgy hiszik, hogy ők a „titok őrei”, illetve a „halálhozók” sőt még a 21. században is visszautasítják a „hasisszívó” gúnyt.

Tekintettel a céltudatos kemény fellépésű politikára, 1096-97-re számos község és város csatlakozott a hálózathoz, köztük Masyaf is...