philcsy#40
"Akkor azt mond már el nekem, hogy egy mérgeskígyó hogy a pék faszába volt képes csak úgy mérget előállítani magának és honnan tudta a szerencsétlen hogy az az anyag egyáltalán mérgező lesz a többi állatra akikbe belelövi?"
A kérdésedet több lépésben kell megválaszolnom. Kicsit hosszú lesz, de nem félrebeszélés.
Először is tisztázni kell mi is az a méreg.
"Minden dolog méreg, ha önmagában nem is az; csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg." (Paracelsus)
Ennek egy egyszerűbb megfogalmazása: A dózis teszi a mérget.
A víz is méreg, ha túl sokat iszol meg belőle akkor a véred annyira felhígul hogy az a szervezetre káros.
Az állati eredetű mérgek egyik nagy csoportját a fehérjebontó enzimek alkotják (proteináz enzimek). Gondolom nem lepődsz meg amikor azt írom hogy ezek minden élőlényben megtalálhatóak. A gyomrodban a pepszin is ilyen, de a sejtjeiden belül is találhatóak fehérjebontó enzimek. Természetesen ezek az enzimek CSAK funkciójukban azonosak a mérgekben lévőekkel, a pontos szerkezetük különböző. Viszont ha valamilyen állat véráramába megfelelő koncentrációban fehérjebontó enzimet juttatsz akkor az méregként funkcionál.
A mérgek egy másik csoportja az idegrendszerre ható mérgek. Ezek olyan molekulák amelyek képesek az idegsejt receptoraihoz kapcsolódni. Ezek megint olyan anyagok amelyek minden idegrendszerrel rendelkező élőlényben megtalálhatóak.
A mérgek harmadik csoportja a mérgező anyagcseretermékek, amelyeknek nem kell kialakulnia mert adottak. Ezekkel lefedtük a mérgek nagy részét.
(Csak zárójelben: ha egy állatba egy másik állatból származó fehérjéket juttatsz akkor az a legtöbb esetben immunválaszt okoz. Ez már gyakorlatilag mérgezést jelent. Ha megfelelő mennyiséget juttatsz be, az egyed megbetegszik.)
A potenciális mérgek tehát mindenhol ott vannak. Csak a megfelelő helyre kell őket, a megfelelő mennyiségbe juttatni.
Hogy alakulhatott ki, az állatok méreghasználata?
Egy mutáció során a száj/karom/bőr felületén található sejtek elkezdtek ilyen fehérjebontó enzimeket termelni, nagy mennyiségben. Ha egy másik állat megette őt, vagy ő sebesített meg úgy egy másik állatot, hogy annak a véráramába került a méreg, akkor a másik megmérgeződött. Amennyiben ez előnyös volt az új méregtermelő faj számára, az előbbi esetben a ragadozók elkezdték kerülni az adott faj fogyasztását, utóbbi esetben meg tudta védeni magát vagy sikeresebben tudott vadászni. És már készen is van a mérgező faj. A kígyóknál ez a szájon belül történt meg. Ehhez egy egyszerű genetikai rendellenesség kellet semmi más.
A továbbiakban viszont a méreg összetétele kezdett el változni, szintén spontán mutációk során. Ami a hatásosabb volt az terjedt el.
Ezzel együtt a méregtermelés is egy helyre összpontosult, és ez a hely a fogak környéke, hiszen így jut a legtöbb méreg és a legmélyebbre az áldozatba. Ez szintén egy kis lépés.
Újabb előny ha a méreg nem a felszínen termelődik hanem egy kis betüremkedésben, ami a harapásnál összenyomódik. Így egyszerre nagy mennyiségű méreg áll rendelkezésre. Egy újabb kis lépés.
Ha a fog tartalmaz egy kis vájatot akkor az mentén a méreg könnyen bejut az áldozat szervezetébe. (+1) Ha ez az árok mélyül az megint jó. (barázdás méregfog) (+1) Ha pedig összezáródik akkor még jobb. (+1) (csatornás méregfog)
Tehát megint, nem úgy történt hogy volt egy méreg nélküli kígyó és az utódja már kobramérget termelő kígyó volt. Sok apró lépés történt és ezek közül néhánynak a képviselőjét meg is találjuk a természetben, főleg elszigetelt helyeken ahol a sikeresebb mutánsok nem szorították ki őket. (Nagy részük természetesen már kihalt vagy továbbfejlődött.)