#72
1918 elején No még igencsak nyerésben volt. A K-i frontot végül is sikerült megszüntetnie, ahogy azt eredetileg is tervezték. A gond inkább az volt, hogy onnan nem sikerült a szükséges 1 millió emberkét átcsoportosítania.
A nyugaton megkezdett támadások sikeresek voltak de elakadtak.
És jött a forradalom, az, hogy mi miatt, meg hogyan azt inkább hagyjuk.
Ha úgy nézzük az ő számukra nem volt olyan hatalmas a veszteség a békeszerződés sem, mint pl Magyarország részére. 20 év alatt simán újra fölálltak.
Az biztos, hogy Hitler kalandor politikát folytatott, kihasználta, hogy No körül vele nem egy súlycsoportba eső országokból jelentette biztonsági vákuum van, illetve a nagyhatalmak tesze-toszaságát.
Katonailag a 20-as 30-as években ugyan olyan fejvesztett leszerelés volt, mint most Európában. Annak megvolt a böjtje, és lehet, hogy ennek is meglesz.
A legutóbbi kutatások szerint Sztálin igen csak készült rá, hogy megtámadja a németeket, tárgyalt az angolokkal, a franciákkal, de azok nem igazán vették komolyan. Sőt 40 körül olyan francia tervek készültek, amiben a Szu-t akarták olajiparától megszabadítani. A Molotov-Ribbentropp paktum tehát egy szükségszerű kompromisszum volt, amit senki nem gondolt hosszú életűnek.
Az angolok-franciák valszeg attól féltek, hogy ha a Szu-val közösen támadják meg No-t azzal ugyan könnyen legyőzhetik, de ezzel a Szu-is valszeg nyugat felé nyer területeket.
Nem akartak kezet fogni az ördöggel, de a végén még is rákényszerültek.
#72