#50
A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, időben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idő és az energia egymással szimmetria viszonyban van.
Azonban a "nem reális" részecskék, a virtuálisak, vagy lehet, hogy a kvázi részecskék is az energia megmaradás kritériumait hosszabb rövidebb időre megsértik, keletkeznek eltünnek, de létezésük idejéig hatással vannak az anyagra.
Amennyiben a téridő paraméterei jelentősen megváltoznak, a virtuális részecskék, de lehet, hogy a kvázi részecskék is egyfajta realitást kapnak, na szerintem ez az ami érdekes.
Az hogy egymásnak lődözünk nagy energiájú részecskéket még nem feltétlenül vezet a téridő ilyen mértékű torzulásához, bár igazság szerint ezt sem tudjuk, mert erről nagyon keveset tudunk. Ha a téridő sokkal instabilabb, mint azt ma gondoljuk, akkor az is lehetséges, hogy a fizikai objektumok már az elött részecskepárokat keltenek maguk körül, mint hogy feketelyukakká válnának és aztán ezek a részecskék stabilak is maradhatnak. Ilyenkor azt látjuk, hogy az univerzum tele van fekete lyukakkal és kvazárokkal, amelyek körül nagy energiájú folyamatok játszódnak le pedig nem is ez történik valójában.
A téridő valódi stabilitására/instabilitására/rugalmasságára, vagy nevezzük akárhogy a gravitációs tér anomáliái mutathatnak, amikből viszont elég gyakran észlelünk. Pl bizonyos szupernóvák anomáliás vöröseltolódása is ilyen lehet, amire alapozva a világegyetem gyorsuló tágulására következtettek, amely lehet, hogy megint csak téves elképzelés.
#50