MacropusRufus#11
egy kiss összehasonlítás:
- A Buran automatikusan landol orbitális pályáról az űrrepülőtér aszfaltjára. (Megjegyzem, az átépítés óta erre az amerikai űrsiklók is képesek, ám ott csupán a tartalék szerepét töltik be, ha az emberi irányítás valamilyen okból nem működhet - a Buran esetében az ember a tartalék!)
- Gyökeresen eltérő a főhajtómű kialakítása. Az Enyergija hordozórakéta saját főhajtóművel rendelkezik, így képes 120 tonnát az űrbe juttatni (szemben a Shuttle-k 30 tonna hasznos terhelhetőségével!). A Shuttle-k főhajtóműve a siklón található, a "hordozórakéta" tulajdonképpen egy egyszerű üzemanyagtartály. Így a kilövéskor A Buran esetében az igen nagy tömegű Enyergija emeli a relatíve kisebb tömegű siklót, a Shuttle esetében ez fordított (a két szilárd hajtóanyagú fokozat leválása után).
- A Buran High-Lift aránya 6.5, a Shuttle-ké 5.5 (Ez egy nehezen magyarítható arányszám, az előre és felfelé történő mozgás hányadosából áll össze. Minél magasabb a szám, adott sebességnél annál nagyobb emelkedésre képes a légijármű).
- Az orosz sikló 30 tonna hasznos teherrel képes landolni, a Shuttle-k csupán 20 tonnával térhetnek vissza.
- A hővédő bevonat mintázata a lehető legoptimálisabban kialakított, és ortogonálisan helyezkedik el a hőbelépés vonalára (Huh, ez is lefordíthatatlan emberi nyelvre. A lényeg, hogy optimálisan és egyenletesen képes elvezetni a hőt). Nincsenek éles törésvonalak a bevonat illeszkedésében, a törzs és az orr bevonatának illeszkedési mintázata a lehető legoptimálisabb.
- A hét személyes Shuttle-kkel szemben a Buran a végleges tervek alapján akár tíz fős személyzettel repülhet.
szerintem a oroszok itt és verték a jenkiket. (mint úgy általában mindenben ami haditechnika...)
és ugye a 100tonna az nem 30. És a landolásnál 30t az meg nem 20....
Szóval kicsit durvább cucc a Buran/Energija mint az amcsik STS rendszere.