• NEXUS6
    #22
    Kiegészítve az eddigi hsz-eket, csak anynit tennék hozzá, hogy az egyedek tulajdonságait az aktív gének összessége határozza meg. Az egyed/faj génállománya itt nem változik, csak bizonyos gének aktívvá válhatnak, ami az egyes egyedek tulajdonságait is megváltoztatják.

    Kicsit el kell szakadni attól, hogy az evolúciót az egyedek sorsaként értelmezzük. Valójában az evolúció és ezen belül a fajok sorsa is inkább a genetikai állomány továbbörökítéséről szól, az un "önző gén" szemszögéből kell ezeket a dolgokat nézni.

    Az emberi faj egyedei ugyan tudattal rendelkeznek és képesek bizonyos folyamatokat látni, sorsukat irányítani. De a földi életet emellett sokkal inkább egy nagyobb ívű történés jellemzi, a gének létezése, "harca". Ez az ami fajunkat is alapvetően jellemzi, és bizonyos szempontból túlmutat még a civilizációink léptékén is.

    Az emberi társadalomban, vagy a hasonló emlős közösségekben ugyan így vannak ilyen folyamatok, amelyeket a gének, vagy az azokat aktiváló, elnyomó feromonok, hormonok jellemzik leginkább.

    Legkézenfekvőbb példa az emlős közösségeknél megtalálható alfa-hím/alárendelt egyedek példája.
    A helyzet ua. mint a rovaroknál a királynő szitu. Van egy kiválasztott egyed, amelyik szaporodó képes, tovább örökíti a géneket, míg az egész közösség hasonló génállományú egyedei gyakorlatilag sz ő érdekükben dolgozik, a közösség minden erőforrását ennek rendeli alá.

    Az emlős közösségekben a szabályozó mechanizmus, gyakorlatilag a stresszel és az ez által kifejtett hormonális hatásokkal függ össze. Egy emlős közösségben az alfahím jelenléte gyakorlatilag önmagában stresszeli az alárendelt egyedeket hímeket, a nőstényekben pedig szaporodási hajlandóságot vált ki. A stressz hatása az alárendelt viselkedési módok erősödést, a szaporodó képesség csökkenését, és rövidült élettartamot jelent (ezáltal sem fogyasztják feleslegesen a közösség erőforrásait, hiszen nem képesek szaporodásra).

    A jelenlegi társadalmunk rákfenéje, hogy nem tudatosítjuk biológiai örökségünket. Valójában nincs már arra szükség, hogy az egyedek nagyrészét sújtsa a társadalmat szabályozó stressz okozta hatás, sőt társadalmainkra ez kifejezetten romboló. Egyrészt az erőforrások ma már nem korlátozottak, másrészt a monogámia elterjedésével, az alfa egyedek már nem hoznak létre annyi utódot, amivel a társadalom egyedszáma szinten tartható lenne.

    Megoldás: a stressz csökkentése, a társadalom belső kommunikációjából el kell távolítani azokat a kommunikációs mémeket, faktorokat, amelyek a stresszt kiváltják.