philcsy#30
A lényeg az hogy egy db foton polarizáltságát nem tudjuk egyértelműen megmérni.
Hogy mérünk:
A foton útjába teszünk egy polarizátort, mögé egy detektort. A polarizátort persze többféleképpen helyezhetjük el. Kiválasztunk egy irányt.
Mi történik:
1. Jön egy foton ami előtte már átment egy ugyanilyen irányú polarizátoron. 100% hogy átmegy.
2. Jön egy foton ami előtte már átment egy az előbbire merőleges irányú polarizátoron. 0% hogy átmegy.
Ezeknél az eseteknél kapunk biztos információt.
3. Jön egy foton ami előtte tetszőleges irányba beállított polarizátoron haladt át. A kettő alfa szöget zár be. cos(alfa)^2 % hogy átmegy.
Amennyiben átment a foton a detektor jelet ad.
Ha egy harmadik fél le akarja halgatni:
Miérnie kell de, hogy állítsa be a polarizátort? Beállítja valahogyan.
Mér egy jelet a detektoron. Ebből mit tud meg? Nem sokat. Egy kivételével bármekkora szögnél átmehetett a foton.
Nem mér jelet a detektoron. Ez sem informtívabb. Egy kivételével bármekkora szögnél elnyelődhet a foton.
Csak akkor jut pontos információhoz, ha véletlenül úgy állította be a polarizátort.
Mivel a lehalgató méréskor nem tudja még hogy mik a helyes polarizátorállások, nem tudja helyesen reprodukálni se őket.
A kódolás feltörhetetlenségéhez tartozik az is hogy a kulcsot egyszer használják fel. Így minden szótárazási próbálkozás felesleges.
Az egészet zárt rendszerben hardware-esen oldják meg. Ha nem férsz hozzá fizikailag a kódoló egységhez, akkor semmi esély arra hogy információt szerezzél a két eszköz között.
Hacsak nincs egy eszközöd amire nem érvényes a kvantum-mechanika.