U.S.A
-
USAMEN POWER #255 The Star-Spangled Banner (1814.)
Oh, say, can you see, by the dawn's early light,
What so proudly we hailed at the twilight's last gleaming,
Whose broad stripes and bright stars, thro' the perilous fight,
O'er the ramparts we watch'd, were so gallantly streaming?
And the rocket's red glare, the bombs bursting in air,
Gave proof through the night that our flag was still there.
Oh, say does the Star-Spangled Banner yet wave
O'er the land of the free and the home of the brave.
On the shore, dimly seen through the mists of the deep,
Where the foe's haughty host in dread silence reposes,
What is that which the breeze, o'er the towering steep,
As it fitfully blows, half conceals, half discloses?
Now it catches the gleam of the morning's first beam,
In full glory reflected now shines on the stream,
'Tis the Star-Spangled Banner, O long may it wave
O'er the land of the free and the home of the brave.
O thus be it ever when free men shall stand
Between their loved homes and the war's desolation!
Blest with vict'ry and peace May the heaven-rescued land
Praise the power that hath made and preserved us a nation!
Then conquer we must, when our cause it is just,
And this be our motto, "In God is our trust",
And the Star-Spangled Banner in triumph shall wave
O'er the land of the free and home of the brave.
A csillagos-sávos lobogó
Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél
Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál ?
Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában
A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog
És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása
Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.
Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lebeg-e
A szabadság országa és a bátrak hona felett ?
A part csak halványan dereng a vízen borongó ködben,
Míg az ellen gõgös hada rettegett csendben pihen.
Mi az, amit a szellõ a tornyosuló hullámok között
Míg fúj, idõnként félig rejt, félig fölfed?
Most fölragyog a fölkelõ nap sugarában
És teljes glóriája tündököl a víz tükrében -
Ez a csillagokkal borított lobogó!
Lobogj a szabadság országa és a bátrak hona felett!
És így legyen mindörökké, ha a szabadság hõseinek
Kell állniuk szeretett honuk és a háború között:
Áldozatuk gyõzelmet és békét teremt. A Gondviselés
Megmentette nép dicsérje a nemzetet mentõ Urat,
Mert gyõznünk kell, amikor az ügyünk igazságos.
Legyen jelszavunk: Tebenned a bizodalmunk!
És ez a csillagokkal borított lobogó gyõztesen fog lobogni
A szabadság országa és a bátrak hona fölött.
A himnusz szövege 1814-ben keletkezett, az angol-amerikai háború idején. A harcok közepette Francis Scott Key, egy ifjú baltimore-i jogász az egyik támadó angol hadihajóra szállt azzal a céllal, hogy közbenjárjon egy amerikai orvos kiszabadulása érdekében. Az angolok azonban õt is a hajón fogták. Szeptember 13-14-e éjszakáján az ágyúnaszád többször támadta a Baltimore-t védõ Fort McHenry erõdöt. Az ágyúdübörgés és az izgalmak miatt álmatlanul töltött éjszaka után a reggeli derengésben a fiatalember megnyugvással és büszkeséggel pillantotta meg az Államok zászlaját az erõd fölött. Örömében ezzel a címmel írta meg versét : A csillagos-sávos lobogó. A tulajdonképpen alkalmi költeményt egy angol bordal dallamára alkalmazta, amelyet John Stafford Smith 1780 körül szerzett és igen népszerû volt Angliában és Észak-Amerikában. Key hamarosan kinyomtatta a dalt saját szövegével - elõször 1814. szeptemberében a The Baltimore Patriot-ban - s rögtön nagy sikere lett.
Az idõk folyamán mind a dallam, mind a ritmus sokat változott, országos elterjedésében nagy szerepe volt az amerikai polgárháborúnak is. A dalt W. Wilson, az Egyesült Államok 28. elnöke már 1916-ban az ország himnuszává tette, de a kongresszus csak 1931-ben fogadta el hivatalossá. [A Fort McHenry erõd]
A Fort McHenry erõd
A 13. téli olimpiai játékok megnyitóünnepségén tiszti iskolások viszik a csillagos-sávos lobogót, 1980.