trogi#33
Gladiátor, ahogy emlékszem:
Egy császár (azért, hogy tudjuk, hogy ő egy negatív szereplő, ezért kegyetlenre és idegbetegre formázták) leáll harcolni a felszabadított(?) Komodusszal, s Komodusz (ha nem ez a név bocs, de tényleg emlékezetből nyomom, nem néztem utána a neten) legyőzi, vagy egy tigrisverembe huppanva hal meg? Rosseb tudja. (Hát köszönöm, minden császár leállt az arénába gyilkolászni, ez közismert.) Röviden ennyi maradt meg ebből a filmből. Elismerem, több mint aminek maradnia kellett volna.
A szinkronból csak annyira emlékszem, hogy szinkronos volt, nem feliratos. Feliratosan élből nem néztem volna meg, mert számomra nem volt érdekes film.
Az Oszkárral kapcsolatban:
Sok ember azt hiszi, hogy Oszkár bármit is jelent, pedig szerintem nem jelentős fokmérője egy filmnek, mert ez egy szubjektív műfaj. Pláne, hogy amerikaiak amerikai filmeknek ítélik, míg én inkább európai film-párti vagyok.
Számomra tényleg nem jelent semmit, hogy egy film Oszkáros, Oszkár nélküli, hány milliárdan nézték meg, s a mozibevételből (levonva az összes költséget és ráfordítást) hány aranyozott vécét tudnék vásárolni. Jó példa erre a Gettómilliomos: attól (is) el voltak ájulva, pedig csak egy középszerű történet volt egy olyan világba helyezve, amit sokan (a Föld 1/6-a) nem ismerünk, s ez az ismeretlen hatott az újdonság erejével.
Az Avatár esetében elkapott a hév, volt rá lehetőségem, megnéztem. A történet sablonos volt, ebben nem állok le vitatkozni senkivel, viszont a fantázia szülte idegen hold világa megfogott és emiatt tetszik a film. Az Avatár-univerzum, ha így tetszik.
A Mélység titka is fantasztikus természetfilm lenne?
Az Imax3D érdekelne, de nekem csak pénzkidobás lenne, mert a két szememet külön-külön használom, egyszerre egy dolgot nem tudok nézni velük. Ez van.