#44
<picit off>
Ez már spiritualitás, de nekem például szimpatikus eszmefuttatás...
Volt nekem is egy elméletem erről a nagyítós példáról korábban, csak kicsit más megközelítésben, noha abban akkor még nem volt spiritualitás.
Lényeg, hogy az egész univerzum és az összes információ, anyag, és minden más spirális fraktál szerűen leírható. Belezoomolva az egyre kisebb alkotóelemekig jutunk (galaxis, bolygó, ember, atomok, kvarokok és gluonok, stb.), fölfelé ugyanígy. Mindkét irányban végtelen a spirál fraktál - és hogy miért spirális fraktál? Mert vannak visszatérő motívumok (pl. folyók mintázata vs. levelek erezete...stb). Az elméletem furfangosságát az adja, hogy lentről fölfelé haladva lesz egyre komplexebb a felépítése. A nullához tartó végén van az egész rendszert működtető összefüggések esszenciája, és fölfelé azok kombinációja, meg a kombinációk kombinációja, mely összetettségét tekintve tart végtelenhez, a mindenhez. Nos, a pikantéria az, hogy ha veszünk egy szeletet ebből a spirálból, akkor leírható egy "ismert univerzum" vele. Pl.: vegyük azt a szeletet, amit ma mi emberek ismerünk és leírunk, mint ismert univerzum és mint szumma tudás. Jeleleg az emberiség (kollektívan értelmezve, másképp nincs értelme) egy szinten van ezen a spirálon. A tehcnikai és mentális képességeinek köszönhetően lefelé és fölfelé is képes feltérképezni a spirál fraktált, az így kapott infók jelentik a mindenséget számára. Az ebből nyert tudással próbálja modellezni felfelé és lefelé az eddig ismeretlen részeket, és általában működik a modell, a már fent nevezett ismétlődés miatt. Vannak hasonlóságok. Ahogy nő a tudásunk, úgy kúszunk egyre följebb a spirálon (ezt fizikailag értelmezve nehéz elképzelni, de mindjárt kifejtem). Annyi kiegészítés még kell ide, hogy minden fölül elhelyezkedő dologban benne van az alatta levő "intelligenciája" - kvázi automatizálva. Hozok egy másik példát a könnyebb érthetőség kedvéért. Ott van egy hangya/termesz, ami kicsivel az ember szintje alatt van. A hangya/termesz korlátozott felfogóképességekkel rendelkezik a környezetére nézve (nem valószínű, hogy a csillagokat nézve mélázik az élet értelmén, sőt valószínűleg azzal sincs tisztába, hogy mi emberek körülötte vagyunk), ám vélhetően vannak érzelmei és bizonyos fokú kreatív munkára képes (várat épít). Viszont mindezek mellett van egy fizikiai korlátja, egy hatótávja. Nem tud elmenni akármeddig, mert elpusztul/nem talál vissza. Amit a hangya képes felfogni a körülötte levő dolgokból az lesz az Ő világképe, az Ő ismert univerzuma. Éssatöbbi. A lényeg. Hogy minden fizikai valónak (sűrűsödött energia) van egy mintája, és a mintához tartozó fizikai és mentális korlátok. Ezért egy hangya nem fog hidat építeni magának, és vélhetően az embereknek is van egy maximális korlátja lefelé és fölfelé nézve. Ha át akarjuk lépni fölfelé (mivel a modell szerint az alkotóelemeink már tudják az alsó szintek "tudását"), ahhoz át kell lényegülni valami mássá, amit jelenlegi tudásunk szerint nem tudunk modellezni még. Ez a folyamatos tanulás. A spirál pozitív végtelenjében pedig ott a MINDEN, amit lehet istennek nevezni, vagy kollektív tudatnak, vagy akármi másnak... ki-ki kedve szerint.
Felmerülhet a kérdés, hogy az ember két irányba gondolkozik jelenleg már vállalható módon. Az egyik a spirituális alap, ahol a lelki fundamentumokkal próbál megérteni és föntről "letölteni" plusz infókat. Ha ez nem tudatos az az intuíció vagy 6. érzék... A másik irány a technológia. Tárgyakat és eszközöket hozunk létre, hogy olyan dolgokat lássunk vele, ami fizikai korlátaink miatt lehetetlen lenne (pl. mikroszkóp/távcső). Mentális képességeinket már számítógépekre bízzuk, digitális agyra. Viszont a kretív tulajdonságot még nem tudtuk programozni. Az intuíciót - amit lelki szinten kapunk... érdekes, nem?
És hogy ez az egész honnan jött? Láttam egy videót még kb. két éve a DNS szintézisről. A durva, hogy hihhetetlen intelligenciával másolja magát, és úgy néz ki mint egy kurvajól összerakott gyártósor (pedig csak fehérjékről van szó), amilyeneket mi is használunk pl. autóépítésnél. A hasonlóságot megmagyarázná az öntudatlanul bennünk levő alsó szintek tudása egy probléma megoldása során.
Nade, nem szaporítva tovább a szót, itt van még egy érdekes érdekes eszmefuttatás, ha már kukacos felhozta ezt a témát... talán félig idevág.
#44