Az alapötlet nem az enyém, sajnos. Én is csak felidéztem itt több kutató munkáját.
A fantáziám azért ragadta meg, mert gyerekkoromban, valamikor a hetvenes években láttam egy sci-fi filmet egy fura emberrel, aki a cipője talpába egy kis valamit épített bele, és irtózatosokat tudott utána szökellni. Már nem emlékszem a fizikai elvre, hogy antigravitációs labdacs volt-e, vagy rendkívül rugalmas gumi, mindenestre - ha jól emlékszem - belevasalta a cipőtalpba a kis labdacsot. Aztán el kezdték őt üldözni a gonoszok, hogy ellopják a tanulmányát, de ilyen hérmérföldes csizmával nehéz volt felvenni a versenyt. :-)
Apropó, ez a "hétmérföldes csizma" is csak egy példa arra, hogy a mozgást segítő lábbeli iránti vágy évszázadok, talán évezredek óta benne van az emberben.
Nekem úgy 20 éve járt azon az eszem, hogy saját magamnak buherálok egy cipőt, és a talpába kis rugókat helyezek, beágyazva egy-egy gumicsatornába, hogy ne tudjanak oldalra elmozdulni. Aztán elfelejtettem ezt, és egy idő után már megjelentek a légpárnás futó- és edzőcipők, amelyeket meg lehetett vásárolni a boltokban. Most is van egy ilyen sportcipőm, bár nem szeretem egyhuzamban sokat hordani, mert nem szellőzik jól, de a sportcipőket ugye nem erre találták ki, hanem pár órás edzésre. Vannak már jól szellőző modellek is, de az enyém, ami légpárnás, nem olyan. (A túracipőm viszoont már víztaszító és jól szellőző.)
A téma azért foglalkoztat mindig, mert az esetleges áramtermelési lehetőségektől is eltekintve, még mindig nem találtam meg az áhított, kényelmes cipőt, amelyet a nyári melegben jól lehet használni. Épp a tegnap lejártam a két lábam a belvárosban a szandálomban, és az egyik talpamon máris vízhólyag lett. Pedig eredetileg kényelmes volt ez a kis portugál szandál, de a talpszerkezetét kezdte megenni az idő vasfoga, és már nem támaszt alá úgy, mint régen. Most szemezgetek a túraszandálokkal, no nem túrázásra, mert arra a zárt cipőket szeretem, hanem kifejezetten városnézésre, aszfalttúrákra. Amúgy, szerintem a városnézés vetekszik egy hegyi túrával, legalábbis a lábat érő inzultus terén. :-)
Közben a Nyugati melletti bevásárló központban nézegettem a homorú talpú cipőket is, és egyet fel is próbáltam, de a >50k ft-os ár önmagában riasztó, nem beszélve a furcsa lépésérzetről. Na, egy ilyen cipőben az ember tényleg elhiszi, hogy a Föld gömbölyű. :-)
Tehát úgy néz ki, hogy egyelőre marad a kereskedelemben kapható túraszandál, már ha marad pénzem a mindenféle maffióta sarc (vízdíj, villanyszámla, gázszámla, közös költség, kábeltévé, internet, mobiltelefon, klubtagsági díj, SZJA adóelőleg, iparűzési adó, kötelező gépjármű felelősségbiztosítás, casco, gépjárműadó, zöldkártya díj, nyugdíjjárulék, egészségügyi járulék, egészségügyi hozzájárulás, vállalkozói járulék stb.) kifizetése után. Füstadótól kezdve ököradóig minden van, amit a feudális korban fizetni kellett, csak más néven. Sőt jóval több is!
A lábbelikre visszatérve, ha még marad bennem szusz, ha nem szívja el minden energiámat ez a kizsákmányoló, parazitákat támogató rendszer, akkor lehet, hogy marad bennem annyi energia és kreativitás, hogy tervezek magamnak egy cipőt. Olyant, amelyik Hamupipőkének sem sértené véresre a sarkait. ;-)