Epikurosz#215
Közöttünk nincs vita, én sokszor azért is nem reagálok arra, amit írsz, mert magaménak érzem, hozzátenni meg nem mindig van időm. Ami még fontos, hogy van humorérzéked, és ez mindennél értékesebb.
Inkább Kornannak írnám le a következőket:
A hivatalos hírforrásokkal az a probléma, hogy mindig valaki fizeti őket. Emiatt biztosan valamilyen érdekeket is szolgálnak. Az informális hírforrásokkal viszont az a baj, hogy nem érvényesülnek szerkesztési irányelvek, vagy ha vannak ilyenek, akkor azokra csak utólag, több szöveg elolvasása után derül fény, és vannak még biztos más, teljes mértékben alátámasztható kifogások is.
Azonban, nagyobb a spektrumuk, vagyis a társadalom nagyobb szegmensét fedik le, de ez annyira eltérő álláspontokat is tükröz, hogy rengeteg ilyen hírforrás elolvasására lenne szükség - közöttük olyanokra is, amelyek szándékosan vagy akaratlanul ferdítik a valóságot - ami egy ember kapacitását meghaladja. Ilyenkor a legjobb módszer az, hogy az ember mintákat vesz, megvizsgálja őket, hogy mennyiben felelnek meg az általa támasztott elvárásoknak, majd besorolja az adott forrást a megbízható vagy megbízhatatlanok közé. Megbízhatatlan alatt itt olyant kell érteni, amely szándékosan félreinformál, mert a legmegbízhatóbb forrás hírei közé is beeshet hamis infó.
Én a fentiek szerint szoktam szelektálni, és meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon kevés közöttük a személyes jellegű hírforrás: blog, például, bár van olyan blog, amelyet kifejezetten kedvelek, és vissza-visszatérek.
Egyébként meg, jó féléve a hirlista.hu a kiindulópontom, ott választom ki, hogy melyik hírt olvasom el éppen. Ezen a portálon nincs rajta a kurucinfó, ahová szintén néha - hetente-kéthetente 1x - benézek, sem a külföldi média.
Amúgy meg sokkal jobb volt, amikor kevesebb hírforrás állt rendelkezésre. Hiába volt cenzúra, mert a lényeges információk suttogó propagandával úgyis eljutottak mindenkihez. Úgy értem, azért volt jobb, mert több idő volt magánéletre.