#29
Az ószövetség istene valóban egy falkavezér, aki megmutatja ki az úr a házban.
Az újszövetségé, az atya, aki a legfőbb jó, aki elküldi fiát, hogy az emberek legközelebbi társa, barátja legyen.
Az ószövetség istene ellen mindenki lázad valamilyen formában, ahogy a falkavezért is folyamatosan próbálgatják a csoport tagjai.
A jó, az elfogadás, a kegyelem és a megbocsájtás ellen viszont nem lehet lázadni, ez teljességgel értelmetlen. Ha létezik egy ilyen fajta magasabb rendű lény, akkor az ellene történő lázadás, létének megkérdőjelezése valójában nem ellene, hanem önmagunk valamely része ellen irányul. És így kapcsolódik össze a mi kis kistílű pszichológiai drámánk a világegyetem nagy színjátékával.
Kb ez a hit alapja, ez ad az ember létének értelmet a hétköznapok túlélésén túl.
Nem valami hatalmas lenyűgöző misztikus transzcendens dologban való hit, hanem csupán egy alapvetően Jó lény létezésének, mint lehetőségnek az elfogadása.
A hit valójában csak lehetőség, és így nyer értelmet a kersztény erkölcsnek az a felfogása, hogy a földi életünk állandó kűzdelem azért, hogy fenntartsuk magunkban ezt a kicsiny meleg lángot.
Nem világmegváltás, de sokszor pont elég a túléléshez.
#29