Gépész-, vegyész, építő-, építész-, informatikai, stb. mérnöki munkák itthon a nagyvilágban.
  • PrasCo
    #817
    Erre megint azt tudom mondani legdiplomatikusabban, hogy nem tudom, máshol mi dívik. :)
    Viszont maga a felvetés is érdekes vitatéma, mert induljunk ki abból, hogy igen, elméletorientált az oktatás. Egyáltalán, baj-e ez? Egyetlen egyetem sem tud megtanítani a gépészmérnöki szakma minden aspektusára, sőt. Szükségképpen a tanultaknak csak egy részét fogod hasznosítani, és egy szükséges részét pedig utólag kell beszerezned - de az arányok és a konkrét ágak mindenkinél mást és mást takarnak. Tény azonban, hogy amikor pl. a szakmai gyakorlatra elmentem, akkor a gyakorlati részt helyben meg tudták mutatni (kivéve, amit nem én mutattam meg nekik, például kurrens rajzolóprogram használatát) - differenciálszámítani viszont nem tudtak megtanítani. Azt sem igazán láttam még, hogy a cégek az egyetemek "gyakorlatorientáltságát" néznék, hiszen ha gyakorlatot kérnek, akkor eleve főműsoridőben, cégnél lezavart éveket várnak el. Amin inkább manapság rugóznak, amennyire emlékszem, az a gazdasági oldalú képzettség megléte és a nyelvi hiányosságok. Végül, gondolj bele abba is, hogy egyetemre szándékozol menni, nem főiskolára. Valahol természetes, hogy elméleti oktatást kapsz. :)
    Mindenképpen megemlítendő, hogy igen, akadnak problémák, pl. annak idején húsz esztergára jutott húsz gyakvezér a húsz hallgató mellé; ma költői túlzással egy gépet körbeállnak húszan, és azon elmutogatják, hogy ha működne, akkor mit kéne írni a jegyzőkönyvbe. Egyrészt azonban - ha figyelted a híreket - a költségvetési problémák minden intézményt érintenek, másrészt a BME nagy cég és minimum tanszéki szintre le kell bontani ezt. Tudok tanszékekről, ahol hiába oktatnak félévente mondjuk, négyszáz embert teszem azt, elektronika alapjaira, azért mindenkit benyomnak annyi laborra olyan kis csoportlétszámmal, ahogy csak az lehetséges. Vannak olyanok is, akik ezt - valamilyen okból - nem lépik meg. Mechatronikusként pöcsöltem egy rakás dologgal, így azt azért elmondhatom, hogy ha mást nem is, de minden tanszék igyekszik legalább belekóstoltatni dolgokba, így fogsz a kezedbe forrasztópákától kezdve a finomtapintón keresztül az optikai mérőpadig mindent, ha nem is a legmodernebbeket; programozol léptetőmotort, pneumatikus robotot, satöbbi. Nem megy ki a kapun gépészmérnök úgy sem, hogy ne húzott volna pár hernyóvarratot egy fémlemezen.

    Ami ennél fontosabb, hogy ha akarsz, akkor a lehetőség adott arra, hogy képezd magad ténylegesen olyan területen, ami érdekel - mivel erről szól az egyetem. Ha pl. a gyakorlati alkalmon rápörögsz a hegesztésre, a Hegesztő Szakosztály szívesen aládrakja a szükséges segítséget. Ha autonóm robotot akarsz fejleszteni, a Mechatronika Szakosztály segít elindulni a mikrokontroller-programozással. Ha van egy jó TDK-ötleted, akkor nem fognak szarságokon rugózni. De még tantárgyi szinten is el lehet csípni jó dolgokat, pl. ilyen szintű optikát sehol sem oktatnak az országban máshol, vagy pl. az EET-ben saját kézzel (na jó, segítséggel) állíthatsz össze egy napelemcellát egy négyórás labor-sorozat keretében a tisztatérben. Tanulhatsz szupravezetőkről is, pölö, annak is akad laborja.
    Persze, ezekért ki kell nyújtani a kezet, senki segge alá nem rakják oda általában. De ez - azt hiszem - általában mindenhol így van.

    Összességében, a fentiek miatt egyrészt azt mondom, nem annyira homogén kérdéskör ez a "gyakorlatorientáltság" (ha cinikus akarnék lenni, akkor hozzátehetném, hogy ez a mentsvára azoknak, akik az egyetemet matek helyett csapszegméregetéssel akarják teljesíteni :D ), másrészt halkan hozzáteszem, hogy a szar a májtól többnyire az elméleti színtéren válik el. Egyetemen, persze.