physis#11
Nekem sincsen mobilom: nem tudtam ellenőrizni az agykárosodást okozó hatásról szóló híreket, a hosszú távú hatások megítélésében nem elégítettek ki teljesen a levont következtetések (a ,,nem bizonyítható'' nekem kevés volt, azt vártam volna el, hogy ,,bizonyítható, hogy nem''). Igaz, nem is szükséges most annyira a munkám során, a vezetékes telefon és az email eddig elegendőnek bizonyult.
Az egyedüli ,,mobil'' ,,telefonok'', amiket használtam, legfeljebb a szó nagyon általánosított értelmében voltak nevezhetők annak. Rokonlátogatáskor készítettem a kicsiknek cérnatelefont, biztonságos volt és hordozható is, csak arra kellett ügyelni, hogy a cérnát kifeszítve tartsuk és a tejfölöspoharakat elég lazán fogjuk, és hogy a cérna ne érjen hozzá útközben semmihez.
Később olvastam, hogy ezt a telefont már Huygens is leírta (ő egyébként robbanómotort is tervezett, lőporral).
Gyerekkorom első saját telefonja még korlátozottabb volt, a mikrofonhoz szükséges szénrudakat egyszerűen egy szárazelemből húztam ki harapófogóval, a hangszóró pedig egy vasmagos dróttekercs előtt membránként rezgő zsilettpenge volt; a hangminősége olyan gyenge volt, hogy legfeljebb morzetávíróként lehetett használni. Az egyik rokonlátogatáskor a gyerekek örömére elkészítettem mobil ,,drótnélküli'' változatát (erős mágnes + iránytű, hatókör 3 méter), és képtávíróként használtuk: egy 5x5 pixeles képet negyedóra alatt sikerült is továbbítanunk vele (nagyjából a Drake kozmogramtól átvett elv alapján).
Pánikot akkor egyik sem okozott, de az elmúlt években hirtelen rájöttem, milyen sok matematikai, fizikai elvet nem ismerek még a természetből, és ez szorongató.
