Epikurosz#334
willcox-szal lehetetlen zöld ágra vergődni. Megrekedt középiskolás fokon.
"Jött pár ember, aki előállt mindenféle agyament teóriával, persze rögtön hozzátették, hogy annak ellenére, hogy ez biztosan úgy van, mégsem ismerhető meg."
Ez is egy alaptalan, elnagyoló kijelentés, van benne némi igazság, de persze valótlanság is. Nesze semmi, fogd meg jól!
Az elméletek gyártása - mintha ez lenne a főbűn. Jaj, Istenem!
Szegény barlanglakó ősünk, aki unalmában, vagy esetleg mágikus céllal, elkezdett bölényeket, tulkokat, meg más vadakat rajzolgatni a sziklafalra. Biztos sokan kiröhögték, ugyanis a festett bestiákat biztos nem lehetett megsütni vacsorára.
És akkor el is jutottunk a modellekhez, a szimbolisztika egy vállfajához.
Sok modell van, sok jól is működik. A számítógépes modellek tették lehetővé, hogy az a gép, amelyen ezeket a sorokat írom, működjön. Akkor minek kötekedni. A tökéletesség lehet ugyan cél, de elérni nem lehet, és meg kell elégedni azzal, ami épp rendelkezésre áll. Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Bizony.
Ami meg a filozófiát illeti, hát van róla véleményem. Annál is inkább mert magam is valamikor az akartam lenni, talán épp a tudatalattim ezért vett rá, hogy azt a nikket válasszam, ami van.
De legyünk őszinték: a filozófia csak loholni tudott mindig a tudományok után. Nagy nehezen kiokoskodott stabilnak tűnő rendszereket (pld. a XIX. sz. végi pozitivizmus), amelyek a tudományos fejlődés által keltett rengések következtében aztán szépen összeomlottak. willcox kezet foghatna a marxista filozófusokkal, ugyanis ők kötötték az ebet a karóhoz, hogy márpedig a világegyetem és az idő végtelen, olyan, hogy genetika vagy kibernetika nem is tudomány, hanem csak burzsuj huncutság, stb. stb.
Na, én is elálmosodtam.