Gaillard#50
Egy másik jelenség, az ún. kiszervezés.
Azaz a költségvetési szerv (jelen eseben egy gyógyintézmény) úgy dönt, hogy a őrzési, mosatási, élelmezési vagy akár eü-i szolgáltatásokat kiszervez azzal az indokkal, hogy a magán szféra által adott ajánlatok 10-20%-kal olcsóbbak a költségvetési intézmény e célú működésénél, azaz állam megspórol 10-20%-ot és milyen boldog lehet mindenki.
Na de senki sem nézi az érem másik oldalát.
A feladatot elnyerő vállalkozó megkapja a feladatot és tényleg 10-20%-kal olcsóbb havi díjazásért végzi a feladatot. Altalában a szolgáltatási minőség azért nem lesz jobb, mert hát nincs rá meg a tényleges kellő fedezet és az esetlegesen nyert hatékonyság (pl. kevesebb "munkaerő" költség) nem kompeználja ezt.
De nem is ez a fő probléma, hanem a következő gyakorlat.
A kiszervezett szolgáltatást megnyerő és végző alvállalkozó jobb esetben további alvállakozóknak - lényegében saját vállalkozás mögé bújtatott munkavállalók - továbbadja a feladatot vagy szimplán zsebbe fizet (feketézik), hogy neki biztosan meglegyen az elvárt haszna. Mi történik? Mivel a vállalkozó nem alkalmazottakat foglalkoztat - nem is tudna komolyabb béreket fizetni a vállalási díjból -, így jobb esetben, ha nem feketézik, számlára fizeti a vállalkozóit (tulajdonképpen alkalmazottait, mert valójában ugyanazt csinálják, mint a kórház korábbi alkalmazottai/közalkalmazottai), akik az alacsony megbízási díjból fakadóan (meg hát miért ne, ha a rendszer engedi) a kapott bevételük után jó esetben minimál TB-t fizetnek, és úgy. összességében jóval alacsonyabb adóterheket.
Mi történt?
Az állam nyert 10-20%-ot első körben, viszont más oldalról (a szolgáltatás mögötti személyi erőforrás által jóval alacsonyabb TB és adó fizetések), bebukott ennél jóval többet a kieső TB/adó bevételekből következően és igazán a minőség sem javul. Mert ugyebár a korábbi a rendszernél (költségvetési intézmény végzi a feladatot) a közalkalmazottak nettója kerül ki igazán a költségvetésből, a többi (TB/adóterhek) bent marad a közös kasszában.
Azt meg ugyebár tudjuk, hogy a minimálért is megkapsz minden szolgáltatást és növekvő közteherviselésért közel sem kapsz arányosan többet (vegyük csak a nyugdíjat vagy a szolgáltatások minőségét).
Kinek jó üzlet ez? A megbízott fő vállalkozónak (biztosan lecsippant az egész megbízási díjból annyit, amennyit még nem szégyel és lehet, ha nagyon muszály, egy kellően megrakott táskával bemegy a munkaügyi ellenőrzést végző hivatal munkatársaihoz), illetve a költségvetési intézmény vezetőinek (kellően kondícionált döntéshozatalok közbeszerzéseknél).
És ez az ágazat (egészségügy) meg sem közelíti azon ágazatokat, ahol a valós vállalási díjak (nagy beruházások, építkezések) jóval nagyobb (akár több száz százalékos) hasznot hoznak a fővállalkozónak. Ennek ellenére az ebben dolgozó egyszerű emberek ugyanúgy hugyért-szarért vagy szimplán zsebbe kapott jövedelemért dolgoznak, holott az egész projektre (pl. metró építés, útépítés, közintézmény épületek építése, parképítés, stb.) kapott megbízási díjakból akár németországi bérszínvonalon lehetne fizetni. Minél nagyobb beruházás, annál jóbban működő, tulajdonképpeni bűnszervezetekről (kartelek) beszélünk.
A sluszpoén ezeknél a beruházásoknál pedig még az is, hogy itt sem sikerül ilyen magas megbízási díjak és személyi költségek mellett jó színvonalon és időben kivtelezni a munkákat.