#251
Odáig kell eljutni, hogy álmodban is rendszeresen felmerüljön benned a kérdés, hogy vajon álmodsz-e.
Ha napközben nem foglalkozol ilyen kérdésekkel, akkor álmodban, amikor hétköznapi dolgokat csinálsz sem fogsz ezzel foglalkozni. Ha felmerül is automatikusan azt válaszolod rá, hát persze hogy nem álmodsz.
Azt is látni kell, hogy mivel az álom főleg a tudatalatti(esetleg felettes tudat) felségterülete, ezért mindent megtesz, hogy ne engedje át azt az éber tudatnak. Pl az első időkben esetleg hiába teszed fel a kérdést magadnak álmodban, jön majd valaki és megnyugtat, hogy persze hogy ébren vagy, bármilyen furcsa szituban is vagy.
Ki kell építeni, vonatkozási pontokat, emlékeket, amibe majd a tudatod bele tud kapaszkodni és az álmot álomként tudja azonosítani. Kersesni kell napközben is olyan azonosító pontokat, amik nyilvánvalóvá teszik az ébrenlétedet, amelyek viszont ha álmodban módosulnak egyből nyilvánvalóvá teszik a valós állapotodat. Pl alap dolgokon kell naponta 1-2X gondolkozni és megvizsgálni, hogy hogy jönnél rá, ha álmodnál.
Pl ugye azt álmodja az ember hogy 5 testvére/gyereke van. Miért álmodhatta ezt? Azért mert álmában nem kérdőjelezte meg, nem gondolkodott el rajta. Pont azért mert ébren sem gondolkodik az ember nyilvánvaló dolgokon.
Aztán amint egyre több tudatos álma lesz az embernek, egyre kevésbé igényel ilyen felesleges filózást a dolog, hiszen az álom maga válik a tudatos álom referencia pontjává, amihez a tudat tud csatlakozni.
#251