• pipaxy
    #123
    A napocskát te hoztad fel példának arra, hogy a plazma nem hőszigetelő, én csak átvettem a példát, ne hibáztass érte.

    A bomba szétrepülő részei beleütköznek az aszteroida anyagába, és átadják energiájukat az aszteroida anyagának, ami ez után felmelegszik, megszakítja kémiai kötéseit (elpárolog), majd gáz formájában kitágul és eltávolodik az aszteroidától. Magyarán bármilyen "felhő" csak a robbanás után jön létre.

    A probléma ott van hogy nem AZ UTÁN, mint ahogy írod, hanem azon nyomban. A robbanás bár nagyon gyors folyamat, de nem pillanatszerű. A hősugárzás és egyéb elektromágneses sugárzás éri el ELŐSZÖR a meteort és csak az után nagy sokára az anyagi részecskék melyek csak néhány 100 km/sec-re gyorsulva haladnak a térben. A hősugárzás következtében már ott a palzma-felhő a meteor és a még csak közeledő plazma-gömbhéj között, minek következtében a plazma-gömbhéj nem is éri el a meteor felszínét, hanem a plazma-felhőt komprimálja csak tovább, millió fokosra felfűtve.

    Emiatt áll távol az igazságtól egy korábbi mondatod: Nyilván nincs száz százalékos hatásfoka a folyamatnak. Korábban kiszámoltad hogy egy 50 MT-ás bomba 180 méteres élhosszúságú vastömböt lenne képes elpárologtatni, ha 10 ezer fokosra hevítené anyagát. Valójában azonban az energia arra megy el, hogy a kis mennyiségű anyagot nagyon-nagyon felforrósítson, ahelyett hogy egyenletesen átmelengetne sokat, ezért nem hatékony párologtató-egység egy atomrobbanás.:-) (nem is százalék erre értelmezett „hatásfoka” hanem csak ezrelék)

    Ha ez a szöveg sem győzött meg atomrobbanásra vonatkozó gondolataid revíziójának szükségességéről, olvasd el a következőket:

    Korábban emlegettem az Orion rakétát, melynek tolóerejét a hajó mögött robbantott atombombák lökéshulláma adná. E rakétánál az egyik kulcskérdés az hogy hogyan viselkedik az anyag a robbanás középpontjától csupán néhány 100 méterre.
    One of the major technical issues was the durability of the pusher plate since the expanding bubble of plasma from each explosion would have a temperature of several tens of thousands of degrees, even at distances of 100 m or so from the center of detonation. For this reason, extensive tests were carried out on plate erosion using an explosive-driven helium plasma generator. The results showed that the plate would be exposed to extreme temperatures for only about one thousandth of a second during each explosion, and that the ablation would occur only within a thin surface layer. So brief was the duration of high temperatures that very little heat flowed into the plate, and the researchers concluded that active cooling was unnecessary and that either aluminum or steel would be durable enough to serve as plate material.

    Tehát egy egyszerű vaslemez kibír 1000 robbanást, attól 100 méter távolságra, akkor hogy lehet igaz az ami mellett te érvelsz, hogy robbanásonként 100 métert leharapva lehet elfogyasztani egy meteort, csupáncsak párologtatás által?