Epikurosz#293
A zsidóság, kis nép lévén, hamar rájött, hogy sokkal sikeresebb, ha nagyobb, erősebb népek, államok mellé csapódik, annak kiszolgálója, és egyben haszonélvezője lesz.
Vegyük sorra: Babilón, Egyiptom, Róma, Kazár birodalom, Mór kalifátus; Európában aztán sajátos helyzet, főleg a német-római birodalom cszászárjain keresztül a pénzügyek ellenőrzése, majd Németország és a Habsburg Monarchia, plusz az egykori litván területek (Lengyelország); Nagy-Britannia, Franciaország. Most a sláger az USA.
A forgatókönyv a következő: valamilyen gazdasági katasztrófa (azsály, éhínség) vagy üldöztetés miatt bekéredzkedés egy állam területére. Ott először meghúzzuk magunkat, majd az elkülönülés mellett penetráció a stratégiai pozíciókba, elsősorban a kereskedelem, pénzügyek révén.
A nehezebb falat a politikai kormányzás megszerzése. Ehhez komoly előkészítés propaganda kell. A megoldás: az elnyomott helyzetben lévő osztályok fellázítása az arisztokrácia ellen. Bejött ez a kereszténységgel, bejött a kommunizmussal is. És müxik az antidiszkriminációs kampánnyal is. Mert ugye 15-20%-os elégedetlen mindenütt van. Hát, ezekkel szövetkezve aztán lehet kalamajkákat csinálni.
Vannak persze olyan birodalmak is, amelyek ha meg is engedik a betelepülést, de nem engedik meg az elkülönülést. Itt beolvad a zsidóság, mert nincs más választása (Kína, India). Persze, ők azt mondják, hogy befogadó volt a közösség. A nagy francokat. Egyszerűen nem tűrte a másságot.
Voltak emellett olyan államok, amelyek hamar rájöttek a turpisságokra, és nem lehetett kihasználni őket. Ilyen volt pld. Szodoma és Gomorra, Görögország, Bizánc, vagy ma Oroszország. Ezeket aztán a legsötétebb színekben festik le a zsidó írások: kígyót-békát és még ezeknél rosszabbbakat rámondanak, mert nem engedték magukat kihasználni.
Visszatérve a mára: érdekes lesz követni az USA fejlődését, mármint, hogy meddig bírja. :-)
Az EU sincs könnyebb helyzetben, amúgy.