• Slinky Cyle
    #3583
    A csajokhoz is vonzódok, de a lányok csak arra jók szerintem, hogy szexelj velük.. max testileg kielégítő velük.. de a lányok túl különbözőek a fiúktól, teljesen másról beszélnek, főleg jelentéktelen dolgokról és sokszor be nem áll nekik. Unalmasak hosszú távon.

    Viszont egy olyan fiú, aki érzékeny, van lelke (ami ritka fiúknál), és szép finom vonásai vannak, vékony, törékeny, lányos.. szóval egy igazi emo..
    egy ilyen fiút nagyon könnyen meg lehet szeretni, nem csak azt ahogy kinéz, a lelkét, a stílusát, ahogy és amiket mond, mindenét megszereti az ember, akaratlanul is.
    Ők is szeretetéhesek és érzékenyek, mint én is...
    És ezek az emó fiúk elég bújósak is.. szeretnek összebújni mindenkivel aki mutat egy kis szeretetet irántuk.
    Ez nagyon fontos számukra, mert sajnos az emókat nagyon sokan bántják, a külsejük, és a lelki világuk miatt. Nem csoda hogy szeretet éhesek, és olyan kis törékenyek.

    Én meg úgy érzem, hogy muszáj szeretnem őket, az ilyen sokszor megsebzett kis lényeket.
    Meg általában azok az emók akik nem divatból váltak ilyenné.. sokszor komoly lelki gondokkal küzdenek magukban.. pl bántják őket otthon.. pl lehet, hogy meleg, és otthon állandóan veri szegény gyereket az apja, eltiltja a barátaitól. Van hogy állandóan veszekednek a szülők, nem törődnek egyáltalán a gyerekkel, le se szarják szegényt..lehet válnak a szülők..stb..ezer féle oka lehet, hogy miért szenvedhet egy gyerek.

    Általában a legtöbb gyerek vidám, és boldogan éli az életét.
    Közben vannak olyan gyerekek is, akik sajnos már korán megtapasztalják mennyire tud fájni az élet.

    Olvasom, hogy mindig azzal vádolják az emókat, hogy szart se tudnak az életről és a fájdalomról.
    Én már korán megtapasztaltam hogy szar az élet, mint sok más emo barátom.

    Az élet történetem tömören?
    Mikor alsóba jártam, volt egy rendelet, hogy a fehér és a c*gány gyerekeket nem lehet szétválasztani és együtt kell őket tanítani.
    Elég sokan voltak már akkor is a kisebbségiek..engem meg valamiért állandóan megtaláltak. Elég kis félős fiúcska voltam, nem mertem visszaütni és nem tudtam megvédeni magamat..gondolom ezért volt az, hogy napi szinten megvertek, kiraboltak..állandóan bántottak.
    A tanárok meg nem tettek semmit, mert féltek a konfrontációtól, mert sokszor a tanárokat is megverték a cigány szülők.
    Ez olyan szintre fejlődött, hogy mikor már csak az utcán megláttam egy cigány embert vagy gyereket, pánikba estem és nem bírtam, visszatartani, hogy ne jöjjenek könnyek a szememből, féltem.

    Otthon is voltak veszekedések..apám állandóan vert, legtöbbször egy szíjjal, és attól függően, hogy mennyire volt gonosz, vagy részeg, még a szíjnak a fémes felével is vert..mikor 6..7 8 éves voltam.
    Anyámat is verte..
    Aztán 10 éves voltam mikor végre sikerült kinyírnia magát.
    Anyám utána állandóan ki volt ütve, egy rakat nyugtatót beszedett és utána még ivott is rá.
    Gyakorlatilag így néztek ki a napjaim:
    Reggel felkelés, suliban levés, hazajövés..átmenni haverokhoz.. délután anyám hazajött a munkából.. fél kábán.
    Befekszik az ágyba és másnap reggelig teljesen ki van ütve.
    Ez ment évekig.. kisgyerek koromban.
    Most hogy már nagy vagyok, igaz hogy normális az életem, de érzem, hogy kurva mély nyomokat hagyott bennem az élet..és hogy más vagyok mint a többi ember.
    Nagyon különbözök a legtöbb fiútól.. nekem sokkal fontosabb a szeretet, hogy törődjünk egymással, sokkal fontosabb, hogy kimutassuk egymásnak az érzelmeinket, és hogy önmagamat mutassam másoknak, ne pedig ilyen kibaszott állarcot viseljek mint a legtöbb ember.

    Engem kurvára nem érdekel az ha valaki fiú..nem érdekel, mert nem azt nézem, hogy mi van a gatyájában.
    Sokszor rájövök, hogy a lányokat az élet nem bántja úgy ahogy a fiúkat tudja.. sokszor rájövök, hogy a lányok érzékenysége csak egy állarc..

    Ha egy fiú, törékeny, lelkileg látod hogy mennyire sebezhető, és érzékeny, az szinte 100% nem azért van, mert ilyennek akarja mutatni magát (a fiúk pont hogy keménynek, érzéketlennek szeretnek látszani)
    hanem mert ő ilyen és azonosul is magával.
    Egy igazi emó pl ilyen..és elfogadja magát ilyennek, még akkor is ha vérig kicikizik a suliban, bántják ez miatt, és gúnyolják.

    Szerintem szép dolog ha egy fiú érzékeny és ezt felvállalja a világ előtt. Egy csomó oka van amiért szeretem az emókat.
    Nem tehetek róla.