Munkas#87
Azért nem kell mindent készpénzek venni, a szakfolyóiratban jelenik meg.
Átfutottam a cikket, de inkább eszmefuttás volt, mint tanulmány. A kiindulási adatoknál, csak az alkalmazott modellek pontatlanabbak. Ilyen eljárásokkal szinte bármit ki lehet hozni. A bizonytalanságuk nagyságrendekkel múlja felül az eredményük értékét.
Ide vezet, ha környezetmérnökök és meteorológusok írnak nukleáris és sugárvédelmi témáról cikket :) Azért kíváncsi lennék kiket kért fel a szerkesztőbizottság lektornak. Nem lennék meglepődve, ha azok is meteorológusok lettek volna.
A wikipédiát pedig különösen kritikus szemlélettel kell olvasni. Az 50 kT-ás Cár bomba és társai is valószínűleg onnét származnak. A hidegháború idején 50 Mt-nál jóval nagyobbak is robbantak a légkörben.
Érdemes inkább Shark13 (#83) hozzászólásán elgondolkozni. Az sokkal inkább fedi a valóságot. Egy atomháború valóban okozhat klímaváltozásokat, de messze nem akkorát, mint az cikk jósolja.
Az atombomba is csak egy bomba, képes embereket ölni, de a hatása kissé túl van misztifikálva. Ha így mennének a dolgok, akkor a II. vh után beköszöntött volna a jégkorszak, ott ui. rovid idő alatt sok Mt TNT robbant fel, és az energiájuk is sokkal jobban el volt oszlatva, mint az atombombák esetén.
Hiába van egy H bombának 2 Gt robbanóereje, az akkor is csak 1 várost képes elpusztítani. És ugyanezt meg lehet tenni pár ezer tonna hagyományos bomba leszórásával is. Az emisszió mindkét esetben azonos lesz. (Az imisszió ugyan kicsit más mert a nagy erejű robbanás felhordja a szennyezők egy részét a sztratoszférába, de a hatásában így sem nem lesz jelentős különbség.)
Az meg, hogy ki gyárt magának atombombát az az ENSZ gyengeségét mutatja. Pl. ahol van olaj ott, nagyon érvényesíteni kell a NAÜ irányelveit, a távol keleten meg mindenki azt csinál amit akar. Aztán csodálkoznak majd, ha majd nem csak a technológiát hanem a végterméket is eladják.
Ehhez mondjuk, kell még némi idő, míg a saját plutónium készleteiket feltöltik, az meg szerencsére viszonylag lassan „terem” a reaktorokban. Viszont a technológia fejlődésével előbb-utóbb egy másik út is járható lesz. A dúsító eljárások mind könnyebb hozzáférhetőségével atomreaktor nélkül is gazdaságosan lehet majd U-235-öt gyártani. Abból meg tényleg olyan egyszerű bombát készíteni, mint a tankönyvi ábrákon látható. Így nem kell bombát exportálni, csak némi alapanyagot (amiből már igen szerény költségvetéssel is gyorsan készíthető bomba).