-
#1137
Remek - és úgy látszik, egyeseknek még kielégítő - dolog visszautalgatni a rómaiakra homoszexualitás témában [miért is?], mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt [megjegyzés: szerintem, már az ősemberek között is voltak, akik egy széles, izmos és szőrös hátsőra indultak be, melynek gazdája előtte vágtatott a mammut után...].
Ez az időutazás dolog azért sántít, amiért te magad is citálod: időközben ugyanis azok az értékek túl lettek haladva.
Az emberiség immáron közel 120 éve hivatalosan is elismeri a szabad szerelmet - igen, megdöbbentő mi, az a "szerelem", amiről hitted, hogy az, voltaképp mesterséges, nem az emberiséggel egyidős, a kedvedért a következő bekezdésben részletezem -, s egyúttal konszolidálta az azonos neműek vonzalmát. Ez a vonzódás a költőknek és íróknak köszönhetően mindig is izgalmas és szép köntösbe volt bújtatva - Szapphó, Shakespeare, Villon - , s a normális emberek vélhetőleg undor-vegyes izgalommal olavasták ezen (mellesleg igencsak) remekműveket.
A 19. század végi modernizálódásnak köszönhetően a mai, modern korunkaban is ismert szerelem egy szokatlan dolognak köszönhetően nyerte el végleges formáját: európaszerte elfogadott tény lett a válás. Bürokráciával [és ez sem a hivatali intézmények eljárásrendje!] rendelkező országokban, a nemesek és családjaik ugyanis nem válhattak! A válás szokás- és törvényrendre emelkedése pedig elindított egy olyan folyamatot, ami a '60-as években csúcsosodott ki a "szexuális forradalom" jelzővel illetett féktelenség hullámban.
A válás - mely jelenségre természetesen nem egycsapásra lett hirtelen lehetőség, hiszen a felső tízezerben is mindig voltak megoldások erre, legjobb példa VIII. Henrik - azért lett csodafegyver, mert az addig kényszerűen, gazdag és befolyásos családjaik vagyonának, hatalmának fúzióaja miatt egybekelni és gyermekeket hideg, visszafogott környezetben felnevelni kényszerű "fiatalok" [ugye, 20 év alatt ritka volt az ilyen esküvő] most megtehették, hogy a családnak megfelelés után - néhány év, vagy két gyermek ellenére is - elválhattak, nyíltan szeretőt tarthattak stb.
Természetesen, mint minden végletes példa vagy megállapítás esetében, itt is számtalan ellenpélda hozható fel:
- kényszerházasság, évek alatt szeretet
- kényszerházasság, majd szépen "szerelem" lesz belőle
- kényszerházasság, majd szerető tartása, és a férj megölése [feleség ugye nem örökölhetett apai vagyont]
- kényszerházasság, majd természetes halál valamelyik fél részéről, tisztes özvegység [ez ugye minimum 1 évnyi nem udvarlás / udvaroltatást jelent] és újabb partner felhajtása...
Végtelen a variációk száma.
A válásnak, és a szerelem konszolidációjának mellékzöngéje pedig az lett, hogy a szabad és veszélytelen homo-kapcsolatok is nagyobb tért kaptak. Ne feledjük: ilyen kapcsolatok azóta léteznek, mióta az evulóciónak köszönhetően ez az élősködő, magát homo sapiensnek nevező állatfaj ellepte a Földet!
A nagyobb térnek köszönhetően a prüditás is egyre kopni kezdett - kialakultak azok a nézetek, miszerint a homo-szerelem is éppoly isteni ajándék, mint a szaporodásra készülő, ellenkező neműek érintkezése. S egyre erősödött az évezredek alatt is ágálló [mégis, a legnagyobb szexuális fertőt kohéziáló] egyház ellenállása is. Az aktuális pápa ugye mindig ki is kel a homo.kapcsolatok ellen...
S miért lettek túlahaladva a római értékek?
Mert azóta mindent szabad!
Nem kell Amerikába menni és őket szapulni: Hollandiában, és az északi országokban melegek házasodhatnak. De már Angliában is van rá példa - Sir Elton John-t talán nem kell senkinek bemutatnom.
Ez a "mindent szabad" hullám felerősítette az egymással szemben álló tábort: ellenzők, és szimpatizánsok.
Természetes, hogy egy magát túlnyomórészt keresztényi világnak tartó Világ a szabályrendszerét kialakító intézménynek [értsd: valás] kőbe vésett szabályai ellent álló mozgalmat [homoszexualitás] nem néz jó szemmel.
A rózsaszínűség, és a buzis viselkedés pedig a kockaköve ennek a mozgalomnak.