#56
"Sztem te nagyon pesszimistán látod a világot."
Itt látszik a sok felületes, szottyadt, sekélyes érzelmeket bemutató médiaanyag hatása: már senkit sem az érdekel, hogy mit akarok mondani (felcicomázva és kiszínezve, hogy az eltompított fiatalság is felfogja - hogy ismerős legyen neki), hanem az, hogy az olvasó érzelmileg próbál kötődni hozzám. A racionális döntést egy érzelemmentes értékelés kell, hogy megelőzze. Aztán persze a humánus értékeket is előtérbe kell helyezni, ha nem mennek a racionalitás rovására. A mai fiatalok ilyenek: "Jajj, inkább ne szántsunk, ne vessünk, mert mi van, ha az eke egy szegény kis pockot kettévág..." - Szerintem a fene egye meg a pockot, úgyis kirágja a búza gyökerét - DE(!!!) kedves állatvédők, legyetek szívesek összeszedni a pockokat és UTÁNA mehet a szántás vetés - így lenne helyes.
Azt hiszem, ma az a trendi, hogy azért ne gyártsunk nukleáris bombát, mert mi van, ha szegény marós szemébe szikra pattan, vagy elvágja az ujját a robbanófej burkolata - nem pedig azért nem, mert esetleg ezreket és milliókat tehet nyomorékká, ha valaki használni fogja.
Amúgymeg jó és egészséges humorom van, csak épp elég barmot kell naponta látnom, hogy tartózkodó legyek az emberi hülyeséggel szemben...
#56
