Caro#53
A relativitás alapkísértlete a nagy sebességgel mozgó elektronok mágneses eltérítése.
Abból indul ki, hogy az elektronok becsapódási helye nem parabola lesz, hanem eltér tőle.
Ebből arra következtettek, hogy az elektron fajlagos töltése megváltozik, ami akkor lehet, ha
a)változik a tömege
b)változik a töltése
A töltésváltozást kizárták, tehát maradt, hogy a nagyobb sebességű elektronoknak nagyobb a tömegük.
De mi van akkor, ha csak a hatás változott meg?
Szerintem inkább így kell a relativitást felfogni.
Mivel a fénysebességgel mozgó űrhajó is áll önmagához képest, de ha azt nézzük, hogy mihez mozog, és azt tekintjük állónak, akkor már összeáll a kép: ez mind csak kívülről érvényes.
Persze ez most csak egy gyors eszmefuttatás volt, a "hivatalos" álláspont persze nem ez. :)
Hiszen az e=mc^2 megadja a fissziónál/fúziónál felszabaduló energiát is, pedig a kettőnek nem sok köze van egymáshoz(legalábbis első ránézésre).