Epikurosz#143
"ezek mintha benne lennének a világban, egy rendszerben, ami igazából ugyanúgy kattog mint egy óra"
determinizmus: hát ezt még csak-csak megemésztette a tudomány, amíg be nem köszöntött a határozatlanság korszaka
teleológia = rendeltetésszerűség - csúnya elképzelés.
Ami tutti: a biológiában létezik ez az óra (biológiai/genetikai óra)
A világegyetemben az anyag is végigmegy az átalakulás lépcsőfokain. Csillagok születnek, majd meghalnak, hogy anyagukból újabb csillagok, bolyongók, élet szülessen. Az entrópia meg csak nő.(?)
Jó kérdés, hogy ezeknek a folyamatoknak van-e (most az tökmindegy, hogy tudatosan megtervezett, vagy a dolgok belső lényegéből fakadó) végkifejlete, vagyis van-e a komplexitásnak egy határértéke, amely után a természet leteszi a lantot? Vagy csak körforog az egész világ, mint egy ringlispíl? Békaperspektívánkból nézve úgy tűnik, hogy a folyamatokban olyan törvényszerűségek munkálkodnak, amelyek viszik egy (több?) irányba ezt a kócerájt.