Az emberiség hány százaléka képes ölni a háborúban?
-
Prof William #52 Harctére nem mérlegel az ember. Még régen Friderikusz show-ban faggaták a partraszálás eggyik veteránját. Asszem pont a Ryan volt az apropó.
- Mit érzett amikor megölte az első embert?
A harctéren nem hiszem hogy sok ideje volt érezni. Jön felém egy katona és vagy én vagy ő. Ha sokat filózott volna a dolgon akkor most nem lenne itt.
A utcánkan mesélte egy bácsi hogy az orosz fronton egy támadás során esett túl a dolgon. Semmit se láttak a veszett nagy hóviharban és egyszerre azon kapták magukat hogy szuronnyal+ásókkal felszerelt ruszkik ugrálnak be a lövészárokba. A szakaszparancsnokuk fejét egy ütéssel kiloccsantó veszett nagy termetű katona teli torokból ordítva feléfordult.
Lelőtte. Nem gondolkodott, nem mérlegelt hogy (ez most hogy befolyásolja az életem+stb)
Es már jöt a második katona egy szuronyal...
Ilyenkor nem gondolkozunk hogy a velünk szembe állónak is van mondjuk családja+talán egész jó arc, ilyenkor ő az ellenésg akit (ha nincs halálvágyunk)meg kell ölni.
Én sem tennék másképp. Még az se enyhíti a dolgot hogy meg vagyok győződve a tulvilági létben. (Ezt inkább nem itt fejtem ki. :) ) Mert azért ha lehet minnél később szeretném megtapasztalni a dolog. Szóval vagy én vagy ő.
Aki pedig hogy a költőt idézzem. "Önként kéjjel öl nem csak parancsra." - az msá kategóriába tartozik.