Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #585
    Mindenképpen ketté kell választani a Földfelszínről LEO pályára, illetve a LEO (LMO) pályáról induló bolygóközi űrhajók meghajtását.

    Az első nélkül a második sehol sem lesz, tehát amíg nincs olyan hordozórakéta (vagy más alternatíva), amelyik képes nagy tömeget olcsón feljuttatni, addig kár is a gőzért. Ne feledjük, hogy jelenleg a csúcs a Delta IV Heavy, Ariane V. és Proton színvonal, ami inkább 25-27 tonna, mint 100 tonna körül mozog. Az Ares V. meg ki tudja, megvalósul-e valaha.

    Itt (is) mindenképpen az SSTO felé lenne érdemes nyitni, de sajnos erre még tervek se nagyon vannak (az 1960-as években születtek nagy méretű SSTO és TSTO űrhajó/űrrepülő tervek).

    Ami a bolygóközi repülést illeti, ott van a lenti NERVA hajtóműves 1968-as elképzelés, a 200+230 napos út nem olyan rossz, mondjuk úgy, inkább átlagos. Vannak 90 napos tervek is nukleáris-kémiai meghajtással, de jellemzően kisebb hasznos teher esetén. A VASIMIR sem fog sokkal gyorsabb utazást lehetővé tenni, ott is relative kicsi a tolóerő. Ha nagy tolóerő kell, akkor nukleáris meghajtásokon túl csak a vegyített kémiai meghajtások jöhetnek szóba.